Naija Wife

Szombaton történt még egy s más a Happy-féle összezördüléssel után, aminek amúgy az lett az eredménye, hogy Happyt délután már kenyérre lehetett kenni, szuperkedves volt velem, és az Anyukám által készített ékszert viselte – két éve kapta, azt hittem, már rég nincs meg –, pedig akkor még nem is látta az új poharait :)

Swagger, a körmös csaj szentül megígérte, hogy 4-re jön, most aztán tényleg – előző héten ugyanis három órát késett –, éppen ezért én is igyekeztem volna haza a munkából. Kettő körül rendeltem a bárban kaját, úgy számoltam, hogy 40 perc alatt kész lesz, megesszük, mehetünk. Ötven perc elteltével kiderült, hogy elfelejtették a rendelést, és bár ajánlkoztak, hogy azonnal nekiállnak főzőcskézni, otthagytuk őket és elrohantunk egy kifőzdébe. Ott a választék a késői órára tekintettel szegényes volt, csak savanyú és barna köretből (mtikiti szóhasználatával élve gyurmából) lehetett választani. A barnához kértünk egusit. Rettenetesen éhes voltam, mert a reggeli kimaradt, ezért nem gondoltam, hogy elég lesz az egy adag kaja kettőnknek, de még sok is volt. (Általában ketten eszünk egy tál ételt, kettőre nem telik.) A negyedik falat után olyasvalamibe ütközött a kezem, amivel még soha nem találkoztam, egy undorító, összegömbölyödött barnásfekete húsdarabba. Ahogy rájöttem, hogy egy csigát tapogatok, elindult felfelé a cucc, úgyhogy sietve továbbálltunk. Az volt terv, hogy beugrunk a Mr Big’s-be, veszünk pár szendvicset, amit út közben is meg tudunk enni, de se szendvics, se burger, se hot dog nem volt már. Két sausage rollt sikerült venni, ami sós linzertészta fűszeres, virsli színű trutyival a közepén. Én addigra már egy egészen kicsit ideges voltam a késés miatt, meg hogy ez lesz a kajám egész napra, mert otthon sincs semmi, de Mini elrángatott a következő gyorsétterembe, ahonnan szintén kifogytak az elvihető kaják, így le kellett ülnünk egy adag rizs és egy félig nyers, félig égett csirkecomb mellé. Hamar végeztünk vele, és már téphettünk is haza Daniellel.

Tíz perccel négy előtt sikerült elindulni, amikor is Daniel megkérdezte, hogy ismerem-e Alexet, mondtam, igen, erre ő, hogy a fickó a benzinkúton van, odamegyünk, mert össze akar szedni valamit. Össze is szedte Alexet meg a haverját, akik egy kicsit eljöttek hozzánk látogatóba. Ezen megint jól felhúztam magam, mert köntörfalazás helyett megmondhatta volna, hogy vendégeket fuvaroz a házba. Mivel ezek is edo fiúk, Alex levizsgáztatott a szokásos „hogy vagy? jól vagyok” párbeszédből esanul, aztán megkérdezte, tudom-e, hogy hívják őt. Persze, Alex, de te tudod-e, hogy hívnak engem? Naná, hogy nem tudta, ettől kibukott belőlem, amire mtikiti is panaszkodott pár nappal korábban, hogy az én nevemet nem is akarja tudni senki, én itt csak oyinbo vagyok. Ez után kénytelen volt megkérdezni a nevemet, de az nem jutott eszébe, hogy bemutassa a cimboráját, akit magával cipelt hozzánk. Menet közben Daniel még azzal borzolta az idegeimet, hogy a forgalmat feltartva kiszállt pisilni, és előre ültette az ismeretlen barátunkat vezetni. Ja, meg azzal, hogy tíz perccel az előző beszélgetés után képes volt úgy beszélni rólam, hogy „a fehér (kivételesen white), Fred felesége”. Megfordult a fejemben, hogy mostantól feketének fogom őket szólítani.

Ötre értünk haza, de Swagger persze nem volt sehol. A „vendégek” rászabadultak Happyre meg a két barátnőjére, én pedig visszavonulta a lakosztályunkba. Nem voltam türelmetlen, csak egy óra elteltével szóltam Mininek, hogy Swagger még nem ért oda. Jönni fog – írta. Újabb másfél óra múlva is csak annyit írt, hogy jönni fog, aztán nyolc körül kibővítette a mondatot azzal, hogy holnap. Ha ezt tudtam volna, akkor nekiállok mosni, de nem akartam félbehagyni, így csak vártam izomból, nyolckor meg már túl késő volt elkezdeni. Amikor másnap hazaértünk a vásárlásból, láttuk, hogy Swagger cuccai az ajtó előtt vannak, de őt nem találtuk sehol. Újra kezdődött a „mindjárt jön, úton van” blablázás, aztán kiszedtem belőlük, hogy 25 perc múlva ér oda, ami itt alsó hangon 45-öt jelent, így legalább tudtam, hogy van időm kitakarítani a fürdőszobát. (Végre vettünk egy gumikesztyűt, mostantól nem fog cafatokban hámlani a bőr a kezemről vasárnaptól szerdáig, juhé! Szarul néztek ki a lakkozott körmök körül lebegő bőrdarabkák.) Amikor végre beesett Swagger, mindent megbocsátottam neki, kiderült, hogy azért nem jött előző nap, mert megverte a férje. Az arca, a nyaka és a mellkasa is tele volt zúzódásokkal. A csupa tetkó, vagány, harsány nő aznap hallgatag volt. Mindent bevetettem, hogy jobb kedve legyen, nem sok sikerrel, viszont később összefutottunk az utcán, ahol már nevetve újságolta mindenkinek, hogy az oyinbo a barátja, az oyinbo szereti őt.