Pedig nem úgy indult a nap, ahogy elterveztük. A tegnapi elhatározásból, hogy ma templomba megyünk, annyi lett, hogy beállítottam fél 4-re az ébresztőt, de egyikünknek se akaródzott felkelni, aztán addig nyomogattam a szundi gombot, míg 5 óra lett. Akkor kellett volna indulni, ezért inkább aludtunk tovább. Így viszont el tudtunk menni a Shoprite-ba, még mielőtt a a tömegek elözönlötték volna a helyet a mise végeztével. A következő adag savanyú káposztákhoz vettünk egész babérlevelet meg borsot, köményt sajnos csak őrölve találtunk, de azt is elhoztuk. Betettünk a kosárba egy tálcás csirkecombot, aztán megmutattam Mininek, hogy milyen sertéshusit vegyen szerdán, amikorra elkészül a káposzta. Annyira megtetszett neki a bőrös, zsíros disznóhús, hogy a csirke visszaröpült a helyére, és megvettük a disznót. Úgy ezer évvel ezelőtt, amikor még a Jimoh streeten laktunk, és azon szenvedtem, hogy nem tudok mit főzni, a nevelőapám felvetette, hogy csinálhatnék pincepörköltet. Most megtaláltuk hozzá a tökéletes alapanyagot (meg ugye most már van egy gyönyörű konyhám, ahol imádok főzni), irány a piacra krumpliért!

Miután elköltöztünk, egy ideig még visszajártunk Egbedára a piacra, ami innen jó messze van, mert nem tudtuk, hogy a környéken hol lehet krumplit kapni. Mármint „ír” krumplit, mert édesburgonya mindenhol van. Úgy máfél hónapja azonban felfedeztük, hogy az új abule-egbai piacon is kapható. Találtunk egy nagyon szimpatikus hausa fiút, akinek a takaros zöldségespultja már messziről feltűnt, azóta minden hétvégén hozzá járunk. Mindenből sokkal többet kapunk nála, mint másutt, mert itt ugye úgy megy a zöldségvásárlás, hogy minden 50-100-200-300 naira, csak a darabszám változik. Például ha a házunk környékén veszek hagymát, akkor 3 nagy vagy 5 kicsi kerül egy 100-asba, de ez a fiú 100 nairáért kb. 15 darab kis hagymát ad, és még rátesz kettőt-hármat. Az utcánkban öt szottyadt paradicsom egy százas, annak a felét rögtön ki is lehet dobni, ez a srác meg kiválogatja nekem a legjobbakat, és 200-ért 15-öt ad, meg két-három extrát. Káposztát, répát a szomszédjától veszünk (meg néha krumplit is, ha a kedvencünknek nincs), de ez a másik srác magasabbról indítja az árakat, vele alkudozni kell. Ma 2x300-at kért a krumpliért, 550-et a káposztáért, de végül 900-at fizettünk, és tőle is kaptunk három szem krumplit ajándékba. Mindig fülig érő szájjal jövünk el a piacról, hogy hű, de jól jártunk.

Hazajöttünk, eltettem a káposztát a kő alá, aztán megfőztem a pincepörköltet (-pörköltöt, -perkeltet). Annyira jó lett, hogy majdnem besírtunk. Majdnem pont olyan, mint a Tibié, a nevelőapámé, csak egy kis bor hiányzik belőle. Az már csak evés közben jutott eszembe, ezért utánaeresztettünk egy üveggel. Most ketten háromfelé dőlünk, annyira bekajáltunk.

Ezen kívül ma olyan felfedezést tettem, amitől a mosogatás vihorászós buli lett. Történt ugyanis, hogy amikor Juditkával mentünk a Justrite-ba, akkor vettem egy kb. 200 nairás tisztítószert, hogy legyen mivel lemosni a csempét meg ilyesmit. Betettem szépen a csap alá, meg se néztem, mi van ráírva, de amikor ma előszedtem, láttam, hogy sima mosogatószert sikerült vennem. Ha már így elbénáztam, tettem vele egy próbát, de nem fűztem hozzá nagy reményeket. Mifelénk kétféle mosogatószert használnak az emberek: van az olcsóbb Good Mama és a legjobbnak tartott (agyonhájpolt) Morning Fresh. Mármint ha vesznek ilyesmit egyáltalán, mert van hogy mosóport vagy mosószappant használnak, brrrrr. Már nem emlékszem, annak idején leírtam-e, ha igen, akkor ismétlés jön: még a Jimoh streeti időkben a pénzünk fogytával áttértem a Good Mamára, mire Eunice szólt a Mininek, hogy legközelebb vegyünk inkább Morning Fresh-t, mert az sokkal jobb, mint ez a másik. Gondoltam, innentől olyat használsz, amilyet veszel magadnak, beköltöztettem a lakrészünkbe a mosogatószert, és csak akkor vittem ki a konyhába, amikor mosogattam, utána vissza, és dafke maradtam a Good Mamánál. Költözés után nagy flakonos Morning Fresht vettem, mert most már úgy élünk, mint az urak. De ahogy ma kipróbáltam az új szerzeményemet, ami a legalsó polcon álldogált a boltban, az olcsóságok között, sikítozós extázisba estem, mert dús habja és iszonyú jó citromillata van, simán leviszi az olajat a műanyag tányérról, és még a lábosra égett sárga foltokat is le lehet vele szedni. Ha valaha erre vet titeket a sors (Afromagyar, pl. :), ne dőljetek be a reklámnak, vegyétek ti is a Shine Allt!

Még egy rendkívüli esemény történt ma: nemcsak hogy sikerült meggyőznöm Minit, hogy muszáj levágni a hajamat, de felajánlotta, hogy ő maga csinálja meg. Hosszú meccs volt, eddig hallani sem akart róla, pedig utoljára októberben volt egy kis töredezettségmentesítés, amit a húgom csinált, otthon, és már a hátam közepéig ért a loboncom. Vettünk egy ollót sok pénzért, és Mini megszabadított legalább hat centi bozonttól. Így sokkal kevésbé tűnik fel a különbség az eredeti és a még festékes hajszínem között, és már nem sziszegek fésülködés közben. Viszont már nem tudom önmagába tekerve felkontyolni, újra elő kell szednem a csatokat.

Úgy érzem, a vacsora óta elfogyasztott fél üveg bortól és egy liter víztől megduzzadt a pöri a gyomromban, úgyhogy most elgurulok aludni.