Naija Wife

Annyira lefoglaltak a vizsgakérdések az utóbbi időben, hogy nem maradt erőm írni, pedig megint sok minden történt. Kezdem a szobatársammal.

A „kérek egy másik irodát, mert a principal inzultált (ha nem kapok, akkor itt hagyom az iskolát)” ügyet a Madam frappánsan megoldotta: csináljunk úgy, mintha nem történt volna semmi. Eye Bulb nem kap új irodát, én meg a biztonság kedvéért zárjam el a dolgaimat. Ez megtörtént, vettünk egy szép nagy lakatot a szekrényemre, és átváltoztattam a jelszavamat egy amerikai metálzenekarról egy magyar rockzenekarra. Nem mintha az elsőt ki tudta volna találni a nagyokos… A magabiztossága viszont csodálatra méltó, már kétszer nekifutott, hogy megfejtse egy külföldi kolléga jelszavát :D :D :D Biztos azt hiszi, az enyém is 11111 vagy 12345, esetleg megpróbálkozott az abcde-vel is, legközelebb meg majd kipróbálja a zwvyx-t, hátha nagyon fifikás vagyok.

Egy jó darabig a gülüszemű is úgy tett, mintha semmi baja nem lenne velem, bár nyilván feltűnt neki a lakat meg a picit hűvösebb légkör. Nem esett ki a szerepéből, változatlanul nyájaskodott, amikor akart valamit: internetről képeket letölteni, Európából hozatni dolgokat (na, arra hiába vár), vagy egyszerűen FIGYELMET. Ez az, amire mindennél jobban vágyik, ezért nem képes befogni a pofáját két percre, mert mindig a középpontban kell lennie, és mindenkinek lesnie kell a szavát. Ettől fosztottam meg, amikor betelt nálam a pohár az állandó üvöltözése miatt. Megértem én, hogy valami hiányzik az életéből, ezért frusztrált és ingerült, de csak mert éjjel nem látogatta meg a szomszédja, még nem kéne megállás nélkül kiabálni attól a perctől kezdve, hogy belép a kapun. Újabban biztos nem ér rá a szomszéd, vagy ráunt a kisasszonyra, ezért minden nap úgy jön be, hogy nekifutásból leordítja az útjába kerülő biztonsági őr, takarító, tanár, gyerek fejét. Hallgatom, hallgatom, egyre feljebb megy bennem a pumpa, és mire felér az irodába, legszívesebben pofán vágnám, de sajnos azt nem tehetem meg, úgyhogy azzal büntetem, hogy úgy csinálok, mintha ott sem lenne. De volt néhány eset, amikor szembeszálltam vele, úgyhogy most megint állóháború van. 

Az egyik ilyen a böjtölés-imádkozás miatt történt, ami az ő remek ötlete arra, hogy közelebb hozza egymáshoz az iskola dolgozóit. E szerint minden második pénteken böjtölünk, amit órák után, vagyik negyed 3 körül törünk meg azzal, hogy felvágunk egy dinnyét, majd együtt imádkozunk, hogy az iskolának jobb legyen. Ühümmmm. Megnézném azt a lelkes dolgozót, aki délutánig képes éhezni az iskola érdekében. Én nem vagyok, de mindegy is, a böjtölés mindenki lelkiismeretére van bízva. Az imát viszont kötelezővé tette, mert ha nem az, akkor elég kevesen fognak maguktól jelentkezni. (Itt ima alatt azt értjük, hogy kiáll az ember a kollektíva elé, és hangosan imádkozik nekik, mint egy pap, a többiek meg a megfelelő helyeken ámeneznek meg hallelujáznak.) Amikor ezt így előadta az értekezleten, a Mistress közölte, hogy ő részt vesz az egész cirkuszban, de imádkozni nem fog, mert ő Jehova Tanúja, az ő egyházukban a nők nem imádkoznak úgy, mint egy pap. Rögtön hozzátettem, hogy én sem fogok imádkozni, ezért alaposan nekünkestek a többiek, három hétig minden értekezleten ezzel basztattak. Matthew: Hogy de hát a menedzsmentértekezleten meg imádkozunk, akkor ott miért nem. Joy: Ha erre nem vagyunk hajlandók, akkor fújjuk le az egészet, felejtsük el. Gülü a Mistressnek címezve: ha nem imádkozol, kihúzod magad egy olyan programból, amiben amúgy mindenki részt vesz (mondjuk nem önszántából, de mindegy), ez ignorálás. Hiába beszélt a Mistresshez, teljes joggal magamra vettem, amit mondott, és alaposan megmondtam a magamét, hiába próbált közbeugatni. Biztosítottam róla, hogy nem ignorálom a nagyszerű programját, részt is veszek benne, de senki nem tud arra kényszeríteni, hogy kiálljak egy tömeg elé imádkozni, még úgy sem, ha az anyanyelvemet használhatom, annak különben sincs semmi értelme. Persze nekik lenne, ha ájtatos hangon elküldenék mindenkit a jó anyjába, a végén nyomnék egy kövér áment, akkor rávágnák, hogy Amen! In the name of Jesus!, és mindenki nagyon elégedettek lenne (szinte kár, hogy nem merem megcsinálni). Hozzátettem, hogy nem csak azért nem teszem meg, mert más kultúrából jöttem, ahol szintén nem szokás a papok helyett imádkozni, de nem is tartom helyesnek, hogy erre köteleznek mindenkit, mert lehet, hogy többeknek kellemetlen. És bár most nincs muszlim tanár, de később még lehet, azzal vajon mit kezdenek majd. Vannak a tanári karban pásztorok, pásztorfeleségek és egyéb lelkes prédikátorok, rájuk bízhatnánk ezt a feladatot. Végül semmiben sem maradtunk, de szóltam Matthew-nak, vegye jegyzőkönyvbe, hogy én nem fogok imádkozni. Részt venni se nagyon fogok a bulin, mert első alkalommal negyed háromig még gyülekezni se kezdtek el, úgyhogy felszálltam a buszra, és huss…

A többi eset csupa kis hülyeség volt, de pont az ilyenek vezettek odáig, hogy most már inkább nem szólunk egymáshoz a Gülüvel. Egyszer a takarítók védelmére keltem, amikor azzal vádolta őket, hogy nem takarítottak aznap. Ebéd után összeszedte a szemetet az asztala alól (milyen rendes nő!), és két kajás zacskót talált ott. Lement az udvarra üvöltözni a szerencsétlen takarítókkal, de leszóltam neki az ablakból, hogy aznap evett, reggelire egg rollt, ebédre yamot, azért talált annyi szemetet. Máskor hallottam, hogy a Mistress irodájában szidta fennhangon az egyik tanárt, amiért nem adta le a leckekönyvét pénteken, átmentem és szóltam, hogy de bizony, leadta, csak először hozzám került, úgyhogy személyesen tettem az asztalára. Akkor is közbeszóltam, amikor pálcát emelt az egyik tanárnőre, aki ráadásul gyereket vár. Szerencsétlen percekig feszengett Gülü asztala mellett, amíg az igbóul beszélt egy másik tanárral. Egy darabig nézelődött jobbra-balra, de egyre kínosabb volt neki, hogy beszorult két makogó közé. Amikor Gülü észrevette, Megcsapkodlak! felkiáltással nyúlt a pálcáért. Látta a gyilkos tekintetemet, erre mentegetőzni kezdett, hogy ő csak meg akarta mutatni, hogy folyamatosan beszél igbóul, anélkül, hogy angol szót használna. Hát, először is használt angol szót, szám szerint kettőt, másodszor pedig én nem lennék különösebben büszke arra, hogy folyékonyan beszélem az anyanyelvemet, nekem ez magától értetődő. Ezért annyit mondtam neki, gratulálok, nagyszerű teljesítmény, de nem túl udvarias, mert kínos helyzetbe hoz másokat, akik nem értik, mit beszél, de azt gondolhatják, hogy róluk van szó. Pár nap múlva magát árulta el egy ilyen sztorival, azt mondta a Mistressnek, azért szólt hozzá igbóul, amikor tárgyaltak valakivel, mert nem akarta, hogy a pasi értse.

Nem tartozik szorosan ide, de erről eszembe jut egy "rejtjeles" beszélgetése az özvegy szomszédjával. Azt mondta a pasinak a telefonba, hogy Van neked egy ajándékom: K-I-S-S. (Közben úgy vergődött a széken, mintha áramütés érte volna.) Aztán még háromszor lebetűzte, szóval vagy nagyon jó a titkosítási módszer, vagy csak nem akarta elhinni a pasi, hogy mi vár rá este.  

Egyik reggel ezzel jött be az irodába:

- Ah, te szereted, ha meleg az iroda.

- Ez igaz.

- Pedig a te országod hideg!

- Így van.

Itt megállt a fogaskerék, mert nem képes megérteni azt a faék egyszerűségű logikát, hogy ha ő meleg országban él, és gyűlöli a meleget, akkor én, akinek az országában időnként -20 fok is van, ugyanígy utálhatom a hideget. Plusz pofára esett, mert nem ajánlottam fel, hogy kapcsolja be a légkondit, vagy ami még jobb lett volna, nem ugrottam saját magam a kapcsolóhoz, úgyhogy megsértődött, és inkább fődögélt a levében egész nap.  

Mindent összevetve nem bánom, hogy így alakultak a dolgok, legalább viszonylag csönd van az irodában, bár egyre többet beszél magában.

Szerencsére nem érek rá ezen bosszankodni, mert megállás nélkül dolgozom. Nem tudtam, mit vállalok magamra, amikor felajánlottam, hogy segítek legépelni a vizsgakérdéseket! Ez már több mint egy hónapja volt, de azóta is ezekkel a nyomorult kérdésekkel foglalkozom, mert nem adták le időben, mert megzabálta a vírus, mert az én wordöm nem jeleníti meg a diagramokat… Most már elég jól állunk, de embertelen munka volt, esténként, hétvégén is csináltam, úgy lefárasztott, hogy mostanában az iskolabuszról egyenesen az ágyba esek.

Volt, aki azt hitte, a Gülü férfi, ezért bemutatom a hölgyet a legújabb parókájában: