Tisztelt ____________!

 Alulírott XY _______. szám alatti lakos 

panasszal

 kívánok élni férjem, XZ vízumügyével kapcsolatban:

Az eseményeket időrendi sorrendben írom, előre is kérem türelmét a beadvánnyal kapcsolatban. Az ügy áttekinthetősége érdekében kénytelen vagyok ilyen hosszan és részletesen írni, csatolva az összes mellékletet. Úgy vélem, hogy a mi esetünk speciális abban a tekintetben, hogy nem névházasságot, hanem valódi érzelmeken nyugvó házasságot kötöttünk, és nem szeretnénk mást, csak azt, amit minden házas, együtt élni. Sajnálatos, hogy férjem hazájában az Ön előtt bizonyára ismert körülmények miatt ez komoly nehézségekbe ütközik, mert ellenkező esetben már kiköltöztem volna, itthagyva a családomat, barátaimat, és a biztos megélhetést nyújtó munkahelyeimet. Nigériában azonban személyes biztonságom veszélyben van, egyedül az üzletbe sem mehetek el, munkát nem kapok, és még esetlegesen születendő gyermekeim és saját egészségem is veszélyben van. 

I.

2010 szeptemberében, az abujai nagykövetség bezárását követően vettem fel a kapcsolatot a nairobi külképviselettel abból a célból, hogy férjem Magyarországra utazása érdekében vízumkérelmet adhasson be Kenyában.  Dr. Fekete Edit konzul a telefonbeszélgetés során azt kérte tőlem, hogy küldjem el a rendelkezésünkre álló papírok listáját, hogy az alapján meg tudja mondani, milyen iratokra van szüksége a kérelem benyújtásakor. Kérésének megfelelően az 1. sz. mellékletként csatolt e-mailben küldtem meg a listát, valamint férjemmel közös gyermekeink születési és halotti anyakönyvi kivonatait. Bár ez ügyben többször hívtam, a kérelem benyújtásáig, szeptember 16-áig a konzul sem telefonon, sem e-mailben nem közölte, hogy milyen iratokat kér a vízumkérelem benyújtásakor. Így férjem az összes dokumentumot magával vitte – a lista a konzulnak küldött e-mailemben megtalálható –, azonban a konzul mindössze három iratot vett át tőle: a házassági anyakönyvi kivonatot, a meghívólevelet és a férjem biztosítását. Nyilvánvaló, hogy a döntésnél így nem vehette figyelembe a lakhatását, a megélhetését bizonyító dokumentumokat, a közjegyző előtt tett befogadó nyilatkozatot, valamint gyermekeink születési és halotti anyakönyvi kivonatait. Nyilván a hiányos igazolások miatt született az a döntés, hogy a férjem veszélyezteti a tagállamok közrendjét, vagy a belső biztonságát, vagy a közegészségét, vagy a nemzetközi kapcsolatait.

A 2010. október 5-én kelt vízumelutasító határozatot (2. sz. melléklet) 2010. december 20-án kézbesítették, a több mint két hónapig tartó „utat” a nagy távolsággal és az időigényes postai szolgáltatással magyarázták. A férjem csak magyar nyelvű határozatot kapott, annak ellenére, hogy a Konzuli Főosztály tájékoztatása szerint „a formanyomtatványhoz angol nyelvű határozatot is mellékelnek”, amit szükség esetén férjem lakótársai igazolni tudnak. Az elutasítás konkrét okát többszöri megkeresés után sem a férjemmel, sem velem sem telefonon, sem írásban nem közölték.

Bár nem lett megjelölve elutasítási okként, de biztosak akartunk lenni abban, hogy férjem nem szerepel a Schengeni Információs Rendszerben, mert tudtuk, hogy ebben az esetben nincs értelme újra próbálkoznunk – ismét vállalva a kérelem benyújtásával járó, rendkívül magas költségeket –, ezért férjem november 9-én e-mailben érdeklődött a konzulnál, hogy szerepel-e a rendszerben (3. sz. melléklet), de erre a levelére sem érkezett válasz. Természetesen ezt én is próbáltam kideríteni, az ez ügyben folytatott levelezést azonban terjedelmi okokból nem csatolom a levelemhez, de amennyiben az újabb döntéshez szükséges, rendelkezésre bocsátom. 

II.

Ez év januárjában telefonon felvettem a kapcsolatot a konzullal annak érdekében, hogy újabb vízumkérelmet adhasson be a férjem. A telefonbeszélgetés során a konzul közölte, hogy nem tudott róla, hogy gyermekeink voltak, s kérte, hogy a gyermekek iratait küldjem meg számára, s majd telefonon érdeklődjem, milyen iratokat kér még a vízum beadásához. Kérésének eleget téve – immáron másodszor – megküldtem számára a lányaink születési és halotti anyakönyvi kivonatait, valamint a halottvizsgálati bizonyítványukat, az egyetlen iratot, amelyen édesapjuk nevén szerepeltek (4. sz. melléklet). Mindezek ellenére a következő telefonbeszélgetés alkalmával (2011. január 17-én) a konzul feltette a kérdést, hogy ha a gyermekeim ikrek voltak, akkor „az egyik él, ugye?”. Számomra ebből nyilvánvaló, hogy a megküldött iratokat sem az első kérelem elbírálása során, sem a másodszori küldést követően nem olvasta el, hiszen azokból egyértelműen megállapítható volt, hogy mindkét gyermekünk elhunyt. Ez nemcsak amiatt keserített el, hogy ezek szerint teljesen hiábavaló volt bármilyen iratot becsatolni, hiszen azokra egy pillantást sem vetett, de emberileg mélyen megbántott, szinte letaglózott, hogy ennyi figyelmet sem szentelt a gyermekeinknek, miközben ő maga, mint azt a január 6-i telefonbeszélgetés alkalmával elmondta nekem, szintén ikrek édesanyja.

A beszélgetést követően az 5. sz. mellékletként csatolt levélben tettem fel kérdéseimet a konzulnak, aki arra másfél sorban tájékoztatott arról, hogy vissza fog térni az ügyre, de természetesen érdemi választ ez után sem kaptam.

Február 3-án férjem a 6. sz. mellékletben csatolt e-mailben kért időpontot a konzultól, amit február 10-ében jelöltek meg, majd egy újabb levélváltást követően – mivel 7 nap alatt lehetetlen volt repülőjegyet foglalni Nigériából Kenyába – március 1-jére kapott időpontot.

2011. február 10-én – a konzul kérésére – a Bevándorlási Hivatal felkeresett a lakásomban, s jegyzőkönyvet vettek fel (7. sz. melléklet), mert, mint mondták, „be akarom hozni a férjemet az országba”, holott abban az időpontban nem volt folyamatban semmilyen eljárás, nem volt benyújtva vízumkérelem. A jegyzőkönyv felvétele során a BÁH munkatársai megtagadták annak rögzítését, hogy ikergyermekeink voltak, akiket elvesztettünk, s ezt azzal indokolták, hogy meg nem született gyermekeket a jogszabályok alapján nem tudnak figyelembe venni. Elmondtam, hogy a gyermekeink megszülettek, éltek is egy, illetve másfél napot, anyakönyvezve lettek, ennek ellenére csak a megjegyzés rovatban voltak hajlandóak ezt a tényt feltüntetni.

Mivel továbbra sem tudtuk, milyen dokumentumokat kell benyújtani a vízumkérelemhez, férjem is érdeklődött telefonon, de szóban nem tájékoztatták, viszont érkezett egy e-mail a nairobi külképviselet munkatársától, Peninah N Kiilutól (8. sz. melléklet), aki azt írta a férjemnek, hogy a szükséges dokumentumokon felül a régi útlevelét is vigye magával. Ebből tehát továbbra sem derült ki, hogy pontosan mit kérnek – ahogy az sem, miért van szükség a lejárt útlevélre –, így férjem ismét magával vitte a lakásra vonatkozó papírokat, a munkaszerződésemet, az utolsó három havi bankszámlakivonatomat, a parlamenti elszámolásomat, természetesen a nigériai és a magyar házassági anyakönyvi kivonat, a származási igazolása, a családi állapotának igazolása, meghívólevele stb. mellett.

2011. március 3-án férjem e-mailben eljuttatta a konzulhoz volt kolleganőm levelét, amelyben egykori munkatársam a személyes tapasztalatain keresztül próbálta felhívni a figyelmet az emberi tényezőkre (9. sz. melléklet). A levélre semmilyen válasz, visszajelzés nem érkezett, és, nyilván a megnövekedett munkateherre tekintettel, ez is olvasatlan maradt.

Mellékelem férjem március 17-i e-mailjét, melyben a döntés iránt érdeklődött (10. sz. melléklet), amelyre több sikertelen telefonhívás után március 31-én érkezett meg az elutasító válasz a „vízumasszisztenstől” (11. sz. melléklet). Férjem és én is próbáltunk telefonon és e-mailben érdeklődni, hogy miért utasították el a kérelmét és hogyan kaphatná vissza az eredeti iratainkat (11. és 12. sz. melléklet). Végül nem a kérelmező, hanem én –, aki nem vagyok „ügyfél” a házastársam vízumügyében – kaptam azt a meglepő választ, szokás szerint megszólítás és aláírás nélkül, valakitől a mission.nai@mfa.gov.hu e-mailcímről, hogy küldjem el azt a címet, ahová postázhatják a dokumentumokat, annak ellenére, hogy a kérelmező lakcíme az iratokban több helyen is szerepel. A március 24-én kelt elutasító határozatot április 19-én kézbesítették férjem lakcímére (13. sz. melléklet), amelyben az elutasítás indokaként a kellő anyagi fedezet hiányát jelölte meg a konzul.

III.

A BÁH által felvett jegyzőkönyvben szerepel, hogy az 56 m²-es lakásban jelenleg 4-en lakunk, mert befogadtam a húgomat a kisfiával, azt azonban nem tartalmazza a jegyzőkönyv – bár ezt is elmondtam –, hogy én egyedül lakom egy szobában, tehát ha hazaérkezne a férjem, itt lakhatnánk. Az viszont szerepel a jegyzőkönyvben, hogy ha hazajön a férjem, akkor albérletbe szeretnék költözni, nyilvánvalóan azért, hogy ne kelljen a nálam nehezebb anyagi helyzetben lévő testvéreimet és az unokaöcsémet az utcára küldenem, de ha ezen múlna a vízum megszerzése, természetesen megoldanám, hogy egyedül maradjunk jelenlegi lakhelyemen.

A 14. sz. alatt csatolt dokumentumokból kitűnően – 2010. október-december hónapokban, amely időszakról férjem csatolta az igazolásokat – az átlagjövedelmem 355.435,- Ft volt, amiből fedezni tudom férjem teljes ellátásának, biztosításának költségeit. Sajnos a keresetemből nem tudtam megtakarítani, mivel a szokásos kiadásokon felül havonta 50-60.000,- Ft-ot költöttem telefonra, hogy a férjemmel tartani tudjam a kapcsolatot, valamint a kenyai utazásához is hozzá kellett járulnom, mivel annak költsége meghaladta a 400.000,- Ft-ot. Az azóta eltelt időben sem sikerült pénzt megtakarítanom, mivel a telefonköltségem 60-90.000,- Ft közötti összegre emelkedett, és májusban Nigériába utaztam a férjemhez, ami kb. 400.000,- Ft-ba került. Amennyiben a férjem Magyarországon tartózkodna, telefonra kb. 3500 Ft-ot költenénk, a fennmaradó összegből pedig megoldhatnánk a „lakásproblémánkat”, akár a magunk, akár a testvéreim számára fizetve egy lakás bérleti díját.

Az elutasításokból arra következtetünk, hogy férjem a SIS rendszerben nem szerepel, mert korábban dr. Riskó Nagy László osztályvezető úrtól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy ha ebben a rendszerben nyilvántartásban van, akkor az a vízumelutasítás indokaiból kiderül. Ezért is mertünk belevágni a vízumkérelem másodszori benyújtásába, mert abban a hiszemben voltunk, és vagyunk ma is, hogy a vízumkérelem elutasításának ezen objektív oka esetünkben nem áll fenn.

Mivel már közel egymillió forintot költöttünk a kenyai utakra, nagyon megörültünk, amikor azt láttuk a kenyai nagykövetség honlapján ez év júliusában, hogy kihelyezett konzuli napokat tartanak Nigériában, s a férjem rögtön kért is időpontot, hogy benyújthasson egy újabb vízumkérelmet Lagosban. A nairobi nagykövetségtől aláírás nélkül érkezett e-mail, valamint a Konzuli Főosztály tájékoztatása szerint a megjelölt időpontokban csak és kizárólag a Magyarországon tanuló diákokat fogadták. Azt is közölték velem, hogy „A kenyai konzul nem fog olyan fogadónapot tartani, ahol egységes vízum (C vízum) iránti kérelmet lehetne benyújtani, mert egységes vízumot az idézett Vízumkódex rendelkezések alapján csak konzulátuson, vagy akkreditált utazási irodán keresztül lehet benyújtani.” Ezt annál is inkább érdekesnek tartom, mivel korábban a konzul átvett Nigériában C típusú vízumkérelmet egy nigériai állampolgártól, aki már rég befejezte a tanulmányait, és családegyesítés céljából kért beutazási engedélyt Magyarországra.

A részemre küldött válasz tartalmazza, hogy „vízumkérelem beadására továbbra is a schengeni térségen kívüli bármely magyar külképviseleten van lehetőség”, de a minisztérium által sokat idézett Vízumkódexet olvasva szemembe ötlöttek a következő rendelkezések:

„A harmadik országban saját konzulátussal nem rendelkező tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy képviseleti megállapodásokat kössenek azokkal a tagállamokkal, amelyek az adott országban rendelkeznek konzulátussal.”

„Annak biztosítása céljából, hogy egy adott régióban vagy földrajzi területen a fejletlen közlekedési infrastruktúra vagy a nagy távolságok miatt a vízumkérelmezőknek ne kelljen aránytalanul nagy erőfeszítést tenniük a konzulátus igénybevételéhez, az ilyen régiókban vagy területeken saját konzulátussal nem rendelkező tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy képviseleti megállapodásokat kössenek azokkal a tagállamokkal, amelyek az adott régiókban vagy területeken rendelkeznek konzulátussal.”

A nigériai állampolgárok a magyar külképviselettel rendelkező országok közül kizárólag Kenyába utazhatnak vízummentesen, oda azonban a magas költségek és a korábbi tapasztalatok miatt a férjem nem fog még egyszer elutazni, így az is megoldás lenne számunkra, ha egy másik uniós ország külképviseletén adhatna be vízumkérelmet. Kérem szíves tájékoztatását arra vonatkozóan, hogy erre van-e lehetőség.

Végül sérelmezem, hogy a megoldás helyett olyan tanácsot kaptam, hogy menjek én végleg Nigériába lakni. Magyar állampolgár vagyok, szeretem a hazámat, annak ellenére, hogy így bánnak velem, és szeretnék itthon élni a férjemmel, és lehetőséget kapni arra, hogy férjem velem együtt élhessen.

Kérem a T. __________-t, hogy a vízumeljárásokban figyelembe nem vett, a beadványomban ismertetett tényekre, körülményekre tekintettel szíveskedjenek új eljárást lefolytatni.