Másfél héttel a hazautazásom előtt a nagybácsi kitalálta, hogy áthelyez az iskolába, nem is akárminek, principalnak. Arról, hogy mi lesz a dolgom, nem tudtunk meg semmit, de arról sem, hogy kit keressünk az iskolában másnap, Mininek annyi infója volt Joytól (a minisztertől, aki majd pénz­ügyes lesz a suliban), hogy principal már van ott, legfeljebb helyettes lehetek. Kicsit furcsa, hogy nem kérdezi senki, akarom-e ezt egyáltalán, vagy el tudom-e látni a feladatot, illetve azt se mondják meg, mi lesz a dolgom, de valahogy el kell tölteni a maradék 11 napot, tölthetem akár ott is…

Gondoltam, a jeles alkalomra felveszem a nadrágkosztümömet, szerencsére a ruháinkat épp tegnap kaptuk meg a mosodából, de az első pofáraesés hajnalban ért, ugyanis a nadrág nem volt a táskában, csak a blézer. No sebaj, beleugrottam a fekete farmerba, magamhoz vettem a blézert és benyargaltunk a szállodába.

Kilenc kör­ül indultunk onnan, a hátsó ülésen két sofőrrel, akik elvileg tudták az utat. Három utcányira lehettünk a céltól, amikor behajtottunk egy egyirányú utcába, de ott már vártak ránk a helyi önkormányzat emberei, félreállítottak, és megkezdődött a szokásos szájtépés, nyolcan tízfelé beszéltek, és persze nem jutottak semmire, de nem is engedtek el. Nem is értem, miért nem hajtottunk el onnan, utánunk lőni nem tudnak, legfeljebb hozzávágtak volna valamit az autóhoz. Most egy kicsit sajnáltam, hogy nem tudok vezetni, mert így csak ültem az autóban egyedül, egyre idegesebben, amiért rabolják az időnket. Kb. háromnegyed óra múlva megállt előttünk egy “autólopó”, de nem vontatták rá a kocsinkat, viszont követn­ünk kellett. Fel nem tudom fogni, mi értelme volt ennek, amikor hozzánk meg beült egy ember, aki ennyi erővel el is magyarázhatta volna, hova kell menni. De eleve hogy jönnek ahhoz, hogy beszálljanak az autónkba?!? Ezen megint rettenetesen felhúztam magam, de amikor megérkeztünk az irodájukba, és ott ránk zárták a kaput, akkor már nagyon ideges voltam. Ilyenkor jól jön, hogy a nagybácsi rendőr parancsnok, nemsokára megérkezett két MOPOL (mobile police), hogy kiszabadítsanak minket. Első körben be­ültünk Minivel a rendőrautóba, és elfuvaroztak engem az iskolába, aztán ők visszamentek és kiszabadították az autónkat, még a 15 ezres büntit se kellett kifizetniük. Ilyen háttérrel szerencsére nem sok mindentől kell félnünk.

Ide voltunk bezárva

Szóval, megérkeztem rendőrautóval az iskolába, vagyis inkább egy építési területre. Mini átadott egy Ehi nevű fiúnak, hogy akkor én jöttem dolgozni, vele körbejártuk az épületeket, aztán lerakott az irodában, ami most bútorraktárként üzemel. Az egyik - fordítva elhelyezett - íróasztalon volt ugyan egy számítógép, de áram nélkül pasziánszozni se lehetett rajta. Pont kezdtem volna kétségbe esni, de felhívott mtikiti, eldumáltunk vagy fél órát, aztán megjött Mini, és kider­ült, hogy amíg én fecserésztem, befutott az egyik operátor, Omo bátyja. Mini összeismertetett vele, Ehisnek hívják, ő az adminisztrátor, mellesleg pszichológus, de arra valószínűleg nincs kereslet. Amikor feltettem Mininek a költői kérdést, hogy vajon ki fog nekem munkát adni, amikor még nincs is kész az iroda, akkor Ehis felpattant a laptop elől, és megengedte, hogy megcsináljam helyette az árlistát. Elég jól eltöltöttük az időt vele, mert a nyomtatást onnan kezdtük, hogy keríteni kellett egy nyomtatót, azt fel kellett telepíteni s a többi… Mire végezt­ünk, megérkezett a nagybácsi. Leendő kollégáim szájtátva nézték, ahogy puszival üdvözöltük egymást, nyilván nem tudták, hogy a chairman rokona vagyok, de ez csak az első sokk volt, a másodikat akkor kapták, amikor a nagybácsi megmondta nekik, hogy én principal vagyok. Ehis viselkedése egyik pillanatról a másikra megváltozott, de talán ez nem is baj, inkább madamnak szólítsanak, minthogy egy idő után elkezdjenek oyinbózni. Később előkerült egy nő, akit csak mistress-ként emlegetnek, ebből sajnos nem jöttem rá, hogy mi az ő munkája, de elsőre jó fejnek tűnik.

Tévedtem, amikor azt írtam, az iskola messze van ahhoz, hogy a feleségek itt lábatlankodjanak, ugyanis az iskola nagyasszonya az első feleség. Én vele is jóban vagyok, nem fog problémát okozni, ha mostantól nála kell dolgoznom. Úgy tűnik, a kényes egyensúly fenntartásához mindketten kaptak egy játszóteret, az első asszony az iskolát, a második a szállodát, hátha kevesebbet foglalkoznak egymással.

Ennyire futotta tegnap az időmből, de most kiegészíthetem a beszámolót a mai nappal: reggel a mistress (most már a nevét is tudom: Chimere) megmutatta az irodámat, a második legjobb, gyönyörű asztal van benne és rengeteg ablaka van, aztán bejártuk a környéket szórólapokkal, mondhatni körbehurcoltuk a fehér fizimiskámat, aztán a tanárokkal foglalkoztunk meg a termek berendezésével. Délután jött az elsö feleség, referáltunk neki, aztán megkérdeztem, mi lesz a dolgom hétfőtől, és legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy a bizonylatokat fogom töltögetni egy szerényebb irodában, Joyjal.

Egy dolog biztos, hogy szendvicsembernek szántak, csak tábla nélkül, én a bőrömmel adom el az iskolát, de hogy ezt milyen pozícióban teszem, abban nem állapodott meg a nagybácsi meg a nagynéni. Tekintve, hogy egy hétig fogok ott dolgozni, egyelőre nem izgatom magam ezen, minden jobb, mint nem csinálni semmit, a jövőre nézve meg majd megállapodunk, ha visszajövök. 

Epitesi terulet

Principal office

Nem volt eleg hely az ajtonak, de megoldottak

Medence

Ez varja a kicsiket