Naija Wife

Mindketten szerettünk volna hazamenni Anya temetésére, ezért még júniusban írtam egy e-mailt a szlovák követségnek, megkérdeztem, milyen papírokat kérnek a vízumhoz ilyen esetben. Nem válaszoltak. Aztán írtam még egyet, arra sem válaszoltak. Közben hívogattuk is őket, de a konzuli osztály soha nem veszi fel a telefont. Aztán Mininek végre felvette a biztonsági őr, ő mondta, hogy elektronikusan ki kellett tölteni a vízumkérdőívet, és időpontot is lehet foglalni. Július 22-én elmentünk Abujába az interjúra egy tonna papírral. Most, hogy kint élek, azt kellett valószínűsíteni, hogy vissza fogunk jönni, így vittük a munkaszerződéseinket, egy engedélyt a cégtől, hogy elutazhatunk (ebben azt is vállalták, hogy fedezik az úttal kapcsolatos költségeinket), meg az tartózkodási engedélyemet. Az interjú alatt - meg persze előtte is - az utcán álldogáltam a többi kérelmezővel együtt, mert a szlovákoknak még egy nyomorult várószobájuk sincs. Az interjún próbára tették Mini igazmondását/felkészültségét, háromszor is megkérdezték tőle a temetés időpontját, nem mintha aztán azt figyelembe vették volna, hiszen már rég túl vagyunk a szertartáson, de döntés még mindig nem született. Az utazás előtti héten minden nap hívtuk őket, a konzuli osztállyal soha nem tudtunk beszélni, csak a titkárnő ismételgette, hogy ha bármilyen információjuk lesz, telefonálni fognak. Egy alkalommal a nő azt javasolta, írjunk e-mailt, akkor emelt hangon mondtam neki, hogy a férjem már kettőt is írt, de se azokra, se az én e-mailjeimre nem válaszoltak. Ez után megkértek, hogy ne telefonáljak többé, mert a konzuli osztály nem fogadja a hívásomat. Most már nem az kérdés, hogy megkapja-e a vízumot, mert nyilván nem, de kíváncsi leszek, hogy mi lesz az elutasítás okaként beikszelve.

Amíg otthon voltam, megkérdeztem a Külügyminisztériumot, hogy mit lehet csinálni, ha nem bírálják el időben a vízumkérelmet, azt mondták, írhatunk panaszt a szlovák követségnek. Biztos arra is úgy válaszolnak, mint az e-mailekre... Ha pedig megkapjuk az elutasítást, 8 vagy 15 napon belül fellebbezhetünk, szlovák nyelven. Ha most elkezdünk szlovákul tanulni, talán addigra alapszinten menni fog, mire megérkezik a határozat.

Már tudok tárgyilagosan írni ezekről a dolgokról, de belül olyan indulatok feszítenek, hogy legszívesebben odamennék a követségre, és egyesével felpofoznám ezt az embertelen bandát, plusz megráznám a külügyminisztériumi pasast is, akinek a tájékoztatása aban merült ki, hogy felolvasta a vízumkódex két paragrafusát, viszont háromszor is kioktatott, hogy én ebben az ügyben nem vagyok fél, tulajdonképpen a férjemnek kellene érdeklődnie. Ha ezt nem hallottam ezerszer az elmúlt években, akkor egyszer sem, de nem hiszem, hogy a Mininek adott angol nyelvű felvilágosításuk tartalmasabb lenne. Ja, azt a nagyon hasznos információt is megosztotta velem – amit már szintén régóta tudunk –, hogy utazás előtt legkorábban három hónappal lehet benyújtani vízumkérelmet. Nem küldtem el oda, ahova gondoltam, csak megjegyeztem, hogy nem tudtuk ennyivel korábban beadni, mert akkor még nem halt meg az Anyukám. AMÚGY A TIÉD HOGY VAN?!?!?!?