Január 10.
A menedzsment tagjai közül ma senki sem tette be a lábát az iskolába, de egyedül nekem volt nyomós – vagy egyáltalán bármilyen – indokom: a KÖLTÖZÉS!
Minikém reggel elment dolgozni, mert ő ilyen csip-csup dolgok miatt nem hagyhat ki egy teljes napot, én pedig nekiálltam kirámolni és kitakarítani a lyukat, amit egy évig az otthonunknak hívtunk. Amíg a függönyöket mostam az udvaron, Prosperity menyasszonya az ablakból leskelődött, és izgatottan telefonált, – azt hiszem, nem tudta, hogy egy fehérrel hált egy házban. :D
Kettő körül végeztem, mert folyóvíz nem volt, óránként jártam a kútra, kilakatoltam az rácsot, vizet húztam, becipeltem, visszazártam a lakatot. Egyszer felejtettem el bezárni, akkor be is sétált I.J. nőismerőse, aki már többször kereste I.J.-t, de mindig csak engem talált otthon. Lezajlott a szokásos párbeszéd, nincs itthon, nem tudom, mikor jön, az baj, mert a telefonja ki van kapcsolva, blablabla, aztán körbenézett a nappaliban, hogy biztos legyen benne, hogy tényleg nincs ott, majd megkérdezte, hogy megvárhatná-e őt a házban. Sajnálattal közöltem vele, hogy most nem alkalmas, mert egy-két órán belül végleg elhagyom a házat, I.J. pedig nem fog megérkezni addig. Ez is milyen már, hogy besétál egy tök idegen csaj (I.J. annyit mondott róla, hogy „aha, tudom, ki az”), körbekémlel, és ott akarja tölteni a napot? Ahogy kitette a lábát, már kattant is a lakat a rácson.
Nem sokra rá Mini is megérkezett, és hozott magával egy szép, új, piros generátort meg egy villanyszerelőt. Berámoltuk melléjük az összes ingóságunkat a dzsipbe: egy kis műanyag szekrénykét, két műanyag sámlit, három zsák ruhát/cipőt. Nem kellett kétszer fordulni. Búcsúzóul kaptunk a közvetlen szomszédainktól, Akofiéktól egy szatyor babot, azt is bepasszíroztuk, és elhúztuk a csíkot. Hála a sötétített ablakoknak, a szomszédaink nem láthatták, hogy elcuccolunk, ugyanúgy integettünk, mintha csak shoppingolni indultunk volna. Nem voltam képes az egész utcát biztosítani arról, hogy szívesen vendégül látjuk majd őket, elég volt Akofiéknak megígérni úgy, hogy tisztában voltunk vele, sosem fogjuk őket meghívni.
Húsz percnyire költöztünk a Jimoh streettől, de olyan, mintha a dzsungelből - vagy ahogy itt mondják, a bushból - egy városba érkeztünk volna. Ez a környék tiszta, csendes, civilizált, itt nem esznek kutyát, nem a kanálisba kakálnak, és nem kezdenek rikoltozni, ha oyinbót látnak. Reméljük, az a három-négy templom és a házzal szemben lévő mecset sem lesz olyan hangos, mint a vademberek között volt.
Sikerült akkora időzíteni az entrée-t, amikor a kapu előtti részt betonozták. Pár perc ajjaj után ellapátolták az utcafronti üzlethelyiség elől a homokot, és azon keresztül be tudtuk hurcolni a holmijainkat. Én takarítással folytattam a napot, Mini és a villanyszerelő pedig elkezdték buzerálni a generátort. Én úgy képzeltem, hogy öntenek bele benzint, berántják, mint a motorcsónakot, és lesz világosság, de ehelyett legalább öt órát elvacakoltak vele. Azt mondták, nem lehet rákötni a generátort a meglévő villamos hálózatra, ezért elmentek vezetéket, foglalatokat meg mindenfélét venni, és összebarkácsoltak egy ideiglenes fényfüzért.
Festőszalaggal rögzített vezetéken jön az áram a generátorból.
A piros izzó végén lévő lecsupaszított drótot meg csak be kell dugni a konnektorba, és világít.
Szerencsére ez kidolgozásában nem üt el a lakás többi részétől, a famunkák például olyanok, mintha a hatodikos technikaszakkör készítette volna. Ez itt például egy hasas ajtó:
A konyhaszekrény zseniális lett, a lécek csiszolatlanul ölelik körbe a kívülről úgy-ahogy kinéző, belülről festékfoltos falapokat, és a vakolatot is meghagyták természetes szépségében. Az egyik szekrényajtóról lemaradt a fogantyú. De a leglenyűgözőbb a sarokrész megoldása: az L rövidebb szárát mindenféle keretes csicsa nélkül bedeszkázták, esélyt sem hagyva, hogy mögötte is levakarjuk a cementet a csempéről.
Erre a szekrényre vártunk majdnem egy hetet
Itt egy csavar, ott egy bura hiányzik
De ezeken az apróbb hiányosságokon csak kacagunk, mert mindezek ellenére is a Paradicsomban érezzük magunkat.
Csini erkély, csak a szivek vannak fejjel lefelé felhegesztve. De kit izgat?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.