Január 19.
Vasárnap Mini megint dolgozott, mondta, hogy hazafelé hoz suyát (bbq), süssek hozzá megint yamot, mert abból még volt egy jókora darab. Kipróbáltam, hasonlít-e a sült krumplira, ha kicsire vágom. Nem igazán, de nagyon finom. Azóta többször sütöttem, ha nincs pénzünk, akkor suya helyett majonézzel esszük. Vagyis ha jobban belegondolok, akkor azóta csak majonézzel ettük, és kínomban sütöttem, amikor semmi se volt otthon. :)
Hétvégére megint elfogyott a víz, most már tudjuk miért: az egyik lakásban legalább öt gyerek van, akik péntek délután kezdik kimosni a heti szennyest, és addig folytatják, amíg ki nem ürül a tank. Időközben a festékesvödrök mellé beszereztünk két 25 literes kannát, és megtudtuk, hogy közkút nincs, az utca végén pénzért lehet vizet kapni. Nem kerül sokba, egy vödör 5 naira, egy kanna 20, és nem is az a legrosszabb, hogy fizetni kell érte, hanem hogy cipelni kell. És ez csak a fürdő- és mosogatóvíz, főzéshez és fogmosáshoz zacskósat veszünk, inni meg üvegest.
Mini kilenc körül vergődött haza, addigra a bolt bezárt. Megkérdeztük a házzal szembeni trafikost, hogy hol lehet még ilyenkor vizet kapni, és ő beengedett minket a mecset udvarába, hogy megtöltsük a kannákat. Borzongató élmény volt. Még jó, hogy tök sötét volt, remélem, senki se látta, hogy gumipapucsban, ujjatlan trikóban és bermudanaciban osontam be.
Az unokahugicám arra nevelte a gyerekeit, hogy ne pazarolják a vizet, mert akkor Mininek nem lesz Afrikában. Minden jel szerint Vancsi és Viktor jó gyerekek voltak, mert már egy csomó víz összegyűlt nálunk a föld alatt, csak áram nincs, amivel felhozzuk. Henikém, mostantól áttérhettek a villanykapcsolókra! :D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.