Naija Wife

Vasárnap kevesebb ember volt a Shoprite-ban, mint általában, hozzáfértünk a kenyeres pulthoz, és ezt találtuk: 

Igazi, cukormentes, friss kenyér!!! Ráadásul olcsó, kb. 280 forint, szemben a különböző magos kenyerekkel, amik 700-1000 forintba kerülnek. 

Vettünk hozzá egy tálca sápadt kolbászkát meg majonézt. Egy kis üveg mustár is egy ezres lett volna, de a majonézzel is pompás lakomát csaptunk! 

Az asztalka egyébkén a notebook-om, hogy mégse a földön legyen a tányér. 

(A pörköltnek felkockázott húson a Shoprite-ban Pork gulasch felirat van :)

Az áramszünet miatt megbüdösödött sertésszeletek tegnap a mosogató mellett olvadoztak, pedig azt hittem, már rég kidobták. Amikor ki akartam hajítani, Happy gyilkos szemekkel nézett rám, mondta, hogy azt ők megeszik, Mini pedig odavette, hogy az már nem a miénk. Daniel hozzátette, hogy nem romlott az, csak jég van rajta. Mutattam neki, hogy a jég alatt meg zöld, erre a szokásos válasz: this is Africa. Erről ennyit, kívánjunk jó étvágyat :)

Az előbb ebéd közben átvittek a bush báron egy kecskefejet és négy lábacskát, de már edzett vagyok, kibírom hányás nélkül. 

A lisztzabáló nem egér, hanem patkány volt. Még fiatal, vékonyka volt, de mégis csak patkány... Péntek este a ragacsos egérfogóban találtuk, sajnos még nagyon is élt, megpróbált megszökni, de Mini lecsapott a seprűvel és kinyuvasztotta. A szelektív hulladékgyűjtő kerítésen túli részében végezte. Klassz belegondolni, hogy nem egy kisegér, hanem egy gusztustalan patkány mászkált a fejem körül, viszont már értem, hogy ment be a fiókba. Ráadásul kirágta a 3 az 1-ben kávémat is. Most mindent a bőröndbe zárok, később meg veszünk egy műanyag dobozt a kávénak, tésztának, keksznek stb. A lisztet nem pótolom, este 8 után nincs kedvem olyat főzni, amibe kellene.

Azuka az egyik lány pulykát fiúra cserélte, hátha lesz szaporulat. A szárnyasok már nem a kút káváján napoznak, Mini szerint azért, mert tanultak abból, hogy megszorongatta őket. 

Az a nyavalyás kecske végre eltűnt otthonról. 

A nagybácsi hívatott, kimentem az előtérbe, ahol egy fehér pasas jött felém kinyújtott kézzel, "Hello, hogy vagy?" szöveggel. Az állam leesett. "Nagyon jól. És te? - Én is, köszönöm szépen." Azt mondta, Belgiumból jött, de a szülei magyarok, nagyon kicsit beszél magyarul. Bemutatta a francia főnökét, aztán váltottunk még pár mondatot angolul. Megkérdezte, hogy tetszik Nigéria, mondtam neki, nagyon, aztán magyarul: Isten hozott. Az Istent megismételte :) Sírok, megríkatott ez a pár magyar szó. 

Bővült az állatsereglet otthon egy egérrel. Gyanúsak voltak a hangok ma hajnalban is, de azzal nyugtattam magam, hogy biztos megint csak egy csótány vergődik a rovarirtó gőzében. Miután visszaaludtam, azt álmodtam, hogy a régi házunkban, Bonnyán küzdök egy egérrel. Olyan seprűvel próbáltam agyonütni, amit itt használnak, Nigériában: vesszőből van, kb. 40 centis, és össze lehet vele csippenteni a csótányt, miután agyonütötted. Álmomban nem tettem sok kárt vele az egérben, sőt, az fokozatosan nőtt, miközben csapkodtam, és vicces, rajzfilmszerű fülei voltak. 

Reggel aztán azzal szembesültem, hogy a fiókban rejtegetett lisztet kirágta az egér. Alulról a második fiókban volt, a műanyag "komódban", el sem tudom képzelni, hogyan tud felmászni oda egy egér a csúszós felületen. És hogy találta meg??? 

Van nálam egy ultrahangos egérriasztó, de sajnos nem napelemes, marad a hagyományos, ragasztós egérirtás.

Bezzeg a majomra hiába várok, megígérték, de nem kaptam. :(

Vasárnap óta minden nap esik. A globális felmelegedés számlájára írják a szokatlan jelenséget, az esős évszak ugyanis csak áprilisban kezdődik. Lehet, hogy emiatt van áramkimaradás. Este volt áram, de hajnaltájt már szenvedünk a melegtől, mert nem működött a ventilátor. Amikor hazaértünk, poshadt szag volt otthon, de némileg elnyomta a hűtőben rohadó hús szaga. 

Tegnapelőtt megint arra mentünk haza, hogy nem volt áram. Ebben nincs semmi meglepő, viszont most először egész éjjel áram nélkül voltunk. Nem tudtuk használni a ventilátort, és a telefonjaink teljesen lemerültek reggelre, mert azzal világítottunk. Egy fél gyertyánk volt, amellett költöttük el a vacsorát. Szerencsére vettünk kaját a hotelben, így legalább főzni nem kellett. 

Sajnos a rovarirtó is elfogyott, és tíz körül már nem lehet kapni, ezért szúnyoginvázió is volt éjjel. Hajnaltájt furcsa hangokra ébredtem, azt hittem, egy egér motoszkál a szobában. Felébresztettem Minit, hogy nézze meg, mi ez az állat. Szerencsére nem egér volt, csak egy csótány, ami az ágy és a komód közötti tíz centis résben breakelt a hátán. Ez nem az első eset, hogy ott találunk élő vagy holt csótányt, ami kicsit aggasz, mert én alszom ezen az oldalon, és félek, hogy egyszer a számba mászik egy dög éjjel. 

Tegnap megint arra mentünk haza, hogy nem volt áram. Mini mondta, hogy egész nap nem volt. Na ezen már meglepődtem. A szállodában ez nem tűnt fel, ott van generátor. A fagyasztóban lévő sertésszeleteknek búcsút mondhatunk, és ugyanez vár a karácsonyi kecske maradékára is. (Az utóbbi miatt nem sírdogálok.) Valami súlyos hiba lehet a NEPA (most már PHCN) rendszerében, ha két napja nem sikerül megjavítani. 

Ezért a nagyszerű szolgáltatásért havonta kb. 3700 nairát fizettek eddig, de novemberre kaptak egy több mint 30 ezres számlát, a decemberi pedig 4.500 fölött volt. Danielt küldték a NEPA irodájába reklamálni, meg is lett az eredménye: megkérték, hogy ezt most fogadják el, és térjenek át a kártyás rendszerre, amivel mérni lehet a fogyasztást. ÉS ŐK EL IS FOGADJÁK... 

Hoztam otthonról néhány ajándéknak szánt ledes lámpát, elég vacak, kulcstartóra lehet akasztani, három gombelemmel működik, annyira világít, hogy ne ess orra, de ilyen helyzetben kincset ér, úgyhogy egy kivételével az összeset megtartottam. Reggel ennek a fényénél sminkeltem, de sebaj, ennyi év után vakon is megy :D 

7-én megérkeztünk az irodába, leültettek a gazdasági/adminisztrációs szobában, előttem egy íróasztal háta, mögöttem ült egy lány, megfordulni sem tudtam volna a széken. Negyed óráig ültem így, senki nem szólt hozzám, majd jött valaki, hogy menjek át a másik irodába, mert Mr. Randdal fogok dolgozni. Ő a Patjeda autókölcsönző cég business & marketing osztályának vezetője. Daniel (Itua) szintén itt kapott helyet. Az irodában van egy falra szerelt asztal, fölötte két óriás és két normál monitor, ebből a két nagy működik csak. Amikor jöttünk, csak három szék volt, azóta szereztek még egyet, igaz, ennek törött a háttámlája. Mindenki lökdösi, ma nekem jutott.

Van még két íróasztal, az egyiknél ül Rand, a másik az ügyvezetőé lenne, de az asszisztense ül ott általában. Ők ketten semmit nem csinálnak. Van egy srác, Prosperity, ő tényleg dolgozik, Daniel is kapott egy kis munkát, de amikor csak tehetik, elmennek a kínai partnerünkhöz, vagy inkább elmennek valahova lógni. Tőlem jobbra ül Joy, aki a benzinvásárlásért felelős, ő is végez érdemi munkát.

Nos, Daniellel az első nap kaptunk egy-két ajánlatot, amit különböző cégeknek készítettek, benne a Patjeda ismertetőjével, ezt kellett elolvasnunk. 11-re ezzel meg is voltunk, én utána a gépen lévő anyagokból próbáltam kitalálni, mi folyik itt. Másnap elmentünk Randdal a Huaweihez, mindenkit körbeudvarolt, bemutatott engem, ezzel el is ment a nap. Ez a marketing :D

Engem egy dologra használnak, jól mutatok fehérként az üzletkötésnél, ezért Rand magával is visz ezekre.   Természetesen én csak dísznek vagyok ott, nem értek semmit, főleg abból nem, amikor egy nigériai és egy kínai beszélget. Ha nincs tárgyalás, akkor ülök a gépem előtt (még jó, hogy hoztam), nézem az e-maileket, egyre válaszoltam is, egyébkét meg tanulok.

Rand múlt héten elfelejtett szólni a kollégáinak, hogy bérbe vettek egy autót, annak itt és itt kellene lennie ekkor meg ekkor, úgyhogy csináltam egy táblázatot, amiből mindenki tudná, hogy melyik autónak hol kellene lennie, mikor, kell-e benzin és sofőr stb. Vetett rá egy pillantást, azt mondta, jó munka, majd később megnézi. Azt még nem tudom, a "később" mit jelent pontosan az itteni időszámítás szerint. A 8.30-as autópofavizitre fél egy után indultunk el. 

Át kellene vennem a helyi szokásokat, akkor nem izgatnám magam, hogy elkésünk, és nyugodtan szundikálnék az asztal mellett, mint Daniel :)