Indításnak ez a látvány fogadott reggel a konyhában:

Legalább 8 percig vacakoltam a petróleumfőzővel, mire sikerült a háromnegyedét meggyújtani. Füstszagom volt, hányingerem és hasmenésem már megint.

Indulás előtt észrevettem, hogy nincs meg a kardigánom, amit nemrég vettünk. Gyanús volt, hogy előző este az Addide előtt hagyhattam, mert amikor kiszálltam a kocsiból, ráléptem valamire, csak akkor nem gondoltam, hogy az az én cuccom. Arra kanyarodtunk, hátha ott lesz még, és csodák csodájára megtaláltam! Koszos, nedves volt, de megvan :) Köszi, Addide! 

Már nagyon közel jártunk az irodához, amikor Mini hirtelen elhúzta a kormányt, hogy elkerülje az ütközést egy busszal, de nekiütődött egy Mercedesnek, aminek eltört a lámpája. Daniellel együtt kiszálltak, hogy elrendezzék a dolgot. Annyit láttam a visszapillantó tükörből, hogy hevesen gesztikulálva beszélnek a másik autóban utazó két pasival, majd benyúlt egy kéz az ablakon, megszorította a kezemet: Rand volt, aki csatlakozott a Mercedes előtti kis csapathoz. Pár perc múlva véget ért a kupaktanács, mert kiderült, hogy mindenkinek van biztosítása, megkönnyebbülve indultunk útnak, a hátsó ülésen a másik kocsi utasával, aki valamiért hozzánk csapódott.

Ezek után nem volt meglepő, hogy az internet hiperlassú volt egész nap, dolgozni nem lehetett, híreket olvasni sem, blogolni sem, jól jöttek a letöltött könyvek.

Danielnek nagyon kinyílt a csipája, amikor állást kapott, és még jobban, amikor elkezdett vezetni. Jogosítványa nincs, forgalomban még nem vezetett, de Mini kénytelen volt átadni neki a kormányt, amíg a templomnak sofőrködött, mert csak így tudta megoldani, hogy bejussak az irodába. 4-5 nappal a "bevetés" előtt kezdett vezetni Mini felügyelete mellett munkába jövet-menet, mert abban az időszakban olyan dugó van, hogy a rendőrök nem tudják megállítani az autót. Borzasztó szaggatottan nyomogatta a pedálokat, hányingerem lett mellette, de biztos csak idegrángása volt amiatt, hogy miért ezt csinálod, miért nem oda sorolsz be, hova mész már megint, hülye vagy, mindjárt nyakon váglak. Ahogy Mini eltűnt mellőle, felszabadultabb lett, már nem "szaggatott" egész úton a 20 km/órás száguldás alatt, nyomta a dudát ezerrel, ha kellett, ha nem (ha végképp semmi oka rá, akkor a zene ütemére nyomogatja, egyem a szívét), anyázott, állatozott, szapulta a többi sofőrt, egyszer még egy rendőrnőt is provokált. Két napig volt Ikeja útjainak királya, addig fuvarozott engem, meg Eunice-t, meg a barátnője nővérét, meg azt, aki aznap arra járt.

Csütörtökön iszonyú fejfájásra ébredtem, rókáztam, úgyhogy szóltam neki, hogy nem megyek dolgozni. Állandó és ideiglenes lakótársaink nem zavartatták magukat, hárman bepattantak a céges autóba és elhúztak. Dél körül váratlanul megjelent otthon Daniel, állítólag miattam jött haza, meg is kérdezte, hogy vagyok, aztán bemutatott egy fickót, akit hazahozott, és mondta, hogy kint lesznek az udvaron, sörözni fognak. Egészségetekre, én visszafekszem, és próbálok nem hányni.

Kb. két óra múlva Mini hívott, hogy nézzem meg, ott van-e az autó. Nem volt. Erre csak annyit mondott gyilkos hangsúllyal, hogy korrekt, majd hívlak. Aztán az ideges elbeszéléséből annyit tudtam kivenni, hogy amikor felhívta Danielt, ő azt kamuzta, hogy a közeli kereszteződésben van, Mini kapott az alkalmon, megkérte, hogy vegyen neki valamit, aztán amikor visszahívta, hogy rákérdezzen, sikerült-e, már ki volt kapcsolva a telefonja. Nem sokkal később Daniel hazajött, innentől az én telefonomon kommunikáltak, mert az övé le volt merülve állítólag. Dan lenyomott egy komplett sztorit Mininek és nekem is, hogy egy sofőr, Moses felhívta, hogy el kell mennie a Huaweibe, úgyhogy visszament az irodába, már épp beszállt volna a másik kocsiba, amivel V.I.-ra mentek volna, amikor Mini rátelefonált, megkérdezhetjük Prosperity-t, ő meg tudja erősíteni. (Már onnan sántított a történet, hogy egy sofőr hívta, ők nem osztogatnak munkát...) Mini betelefonált az irodába, a lángelme alibije megdőlt, ettől Mini még idegesebb lett, megmondta neki, hogy nem akarja többé a házban látni, másnap haza kell mennie Beninbe. Daniel úgy csinált, mint aki nem is érti, mi a baj, így Eunice meg én próbáltuk elmagyarázni neki, hogy azért kaptuk az autót a cégtől, hogy engem munkába vigyen, ő nem használhatta volna saját célra, főleg nem jogosítvány nélkül, mert ha balesetet szenved vagy elkapják a rendőrök, a nagybácsi Minivel együtt kirúgta volna.

Mini 11 körül jött haza, én nem is hallottam, amikor megérkezett, csak Eunice hangjára lettem figyelmes, aki könyörgött Mininek, hogy ne bántsa az öccsét. Nem tudom, hogyan, mennyire ütötte meg, nem is akarom tudni, de Danielnek letört egy foga. Soha nem láttam még ilyen idegesnek Minit, és remélem, hogy többé nem is fogom.
Másnapra lecsillapodott, természetesen nem küldte haza Danielt, viszont kijelentette, hogy többé nem használhatja az autót, de azután eltelt még két nap, és hétfő reggel nem szólt semmit, amikor Daniel is beszállt a kocsiba. Már csak az a kis foghiány emlékeztet a történtekre, meg a nagyfiú visszafogottabb viselkedése. 

A hétfői értekezlet után nem maradt mondanivalója a "főnöknek", egy szó sem hangzott el az irodában, csak az időzített bomba ketyegését lehetett hallani, ami csütörtökön fel is robbant. 

Aznap kettesben mentünk a Huaweihez. Az odaút szótlanul telt. Nem osztotta meg velem, hogy miket akar elintézni, bár lett volna rá háromnegyed óra. Így aztán a kínaiaknál én szokás szerint csak álldogáltam a háttérben, amíg ő beszélgetett. Aztán felbukkant egy nő, Cici (nem ér röhögni, sziszi-nek ejtik) ez meg hirtelen megkért, hogy beszéljek vele én, mint nő a nővel. De mégis miről? Írassam alá a szerződést. Nemet mondtam,  mert fogalmam nem volt róla, milyen szerződésről beszél, nem akartam hülyét csinálni magamból. A kocsiban aztán jött a számonkérés, hogy miért nem csinálom, amit mond. Mondtam, azért, mert a háttérről nem tudtam semmit, csak arra kért, írassak alá egy szerződést, de ha a nő visszakérdez, hogy milyen szerződést, akkor nem tudok felelni, mert gőzöm sincs róla. Ebből aztán elindult egy klassz kis vita, időnként kiabált, akkor én is felemeltem a hangom, de legalább tanulságos volt. 

Kiderült, hogy ő tanít engem. Odaadta a két ajánlatot, hogy olvassam el, és én el is olvastam alaposan. Nem mondhatom a főnöknek, hogy nem adott oda két ajánlatot, és nem mondhatom a férjemnek, hogy nem adott oda két ajánlatot.
Tényleg nem mondhatom, hiszen odaadta.
Megadta a webmail jelszavát, megnézhetem az e-maileket, és bizony korábban erre még nem volt példa, Prosperity sem tudja a jelszót.
És mit csinálok az e-mailekkel azon kívül, hogy elolvasom őket?
Írtunk egy e-mailt, és az csodálatos volt, nem?
Egyetlen e-mailt az elmúlt egy hónapban.
Az nem probléma, kérdezzem meg, Benitát, ő hány e-mailt küld egy hónapban.
Hogy ő mennyit küld, az nem az én dolgom, én a saját munkámat szeretném végezni, csak az a baj, hogy mióta idejöttem, nem mondta meg, hogy mi a pozícióm a cégnél és hogy mit kellene csinálnom.
Kínos csönd.
Követnem kell, amit ő mond, mert ő egy FŐNÖK!!! Három évig dolgozott a reptéren mint akármicsoda, nemtudomhányszáz ember dolgozott neki, aztán marketing manager volt valahol négy évig, ahol nemisfigyeltemodahogymennyi ember dolgozott neki.
Ez most nem számít! Te tudod, hogy mi az én foglalkozásom? Nem, de ebben a pillanatban az sem számít, csak az, hogy mit tudnék tenni ezért a cégért, ezt viszont még nem mondtad meg. Ha megkérdezik – mint ahogy kedden megkérdezték a kínaiak –, hogy én mivel foglalkozom, mit mondjak nekik? És ha megkérdezik, hogy tudok-e másik autót adni, mert az, amit küldtünk, régi és koszos, mit mondjak nekik? És ha azt kérdezik, elő vannak-e készítve azok a járművek, amiket péntekre kértek, mit mondjak nekik?
Akkor most elmondom, mert én tanítalak…
Jobb lett volna, ha azelőtt mondod el, mielőtt odaküldtél kedden egyedül.

És így tovább, és így tovább, ez a tanulás időszaka, de ne nyomasszam azzal, hogy tanítson, mert nagyon elfoglalt. Szerencsére megérkeztünk a szálloda elé és rácsaphattam a kocsiajtót.

Rand, akivel dolgoznunk kellene, rólam megfeledkezett az utóbbi hetekben, Danielt kajáért, telefonkártyáért küldözgeti, ezen kívül egy érdemi feladatot bízott rá, a hajónaplók ellenőrzését. Keservesen lassan telnek így a napok. Egyáltalán nem ad feladatot, igazából azt sem tudom, minek ülök itt. Bár az az igazság, hogy nincs szüksége segítségre, a munkáját napi 3 órában el lehetne végezni, új partnerek felkutatására pedig nem pazarolja az idejét. Felajánlottam neki, hogy segítek ellenőrizni a hajónaplókban szereplő kilométereket, azt mondta, nagyszerű, ezt én is meg tudom csinálni, itt vannak a számok, így és így kell - itt már csorgott a nyálam, hogy milyen jót fogok dolgozni -, DE nem most, talán majd a jövő héten. (Jövő héten, később = soha.)

Egyébként nem is nagyon beszélünk egymással. Néhányszor szembeszálltam vele, amikor Joy-jal szemtelenkedett, ebből látta, hogy én nem fogok neki bólogatni mindenre. A többiek mondogatják, hogy "yes, sir", de én egyáltalán nem vagyok alázatos, nem is hívom Mr Randnak, csak Randnak, ő sem szólít engem Madame Aliznak. A megszólításra egyébként nagyon ügyelnek házon belül is, Mr Sola, Madame Joy, Miss Benita... Rand egyszer kérdezett valamit tőlem, mondtam, hogy nem igazán tudom, erre ő: a google tudja, ingyen van. Mondtam, hogy ha szeretne tőlem valamit, akkor kérjen meg, mert ha csak mond valamit, aztán néz rám, abból nem tudom, hogy mit akar. Persze tudom, de nem szeretném, ha velem is úgy beszélne, mint a többiekkel.

Nyilván észrevette, hogy messziről kerülöm, de sajnos nem nagyon tudom leplezni az undoromat. A hosszú körme még hagyján, de beszéd közben nyalogatja a száját, és naphosszat panaszkodik, hogy neki jobb autó kell, kevés pénzt adnak telefonálásra, nem tud dolgozni ezen a laptopon, kell neki egy tablet, hogy jobban menjen a marketing. De ami miatt hánynom kell tőle, az az, hogy vonzódik a kislányokhoz. A telefonján egy kb. 13 éves lány képe van, azt mutogatja, hogy ő az élete, nagyon szereti, mert nagyon intelligens... és közben nyalogatja a száját. Beteg állat. Mininek mondtam, hogy úgy vettem észre, Rand szereti a kislányokat too much, erre ő: three much, és elmesélte, hogy Rand egy darabig náluk lakott, vele egy szobában (ahol, ugye, egy matrac van csak, azon is osztozni kell), ahova 16-18 éves lányokat hozott, és szanaszét hagyta a használt óvszereket. Rövid idő alatt ki is tették a szűrét emiatt. 

Még egy jellemző sztori róla: tavaly egy templom Don Moent fuvaroztatta (http://en.wikipedia.org/wiki/Don_Moen_(singer)), akkor Mini még sofőr volt, ő szállította, és nagyon elégedettek voltak vele. Hogy dicsekedjek, mellékesen beillesztek egy képet róluk:

Most ugyanez a templom kért öt kocsit meg Minit sofőrnek, azzal, hogy ha ő nem vezet, akkor mástól bérelnek autót. Természetesen belementek, hogy Mini vezetni fog, de Rand kikötötte, hogy fizessenek neki távolléti díjat, mint a vidékre utazó sofőröknek, napi 1500 nairát. A díj egyébként egy ezres, de Rand úgy számolt, hogy az ötszázast ő kapja, csakhogy ráfázott a sompolygásra, mert Mini elküldte a francba. Nyilván tudja, hogy tudok a sztoriról, így tovább mélyült a szakadék közöttünk. 

És akkor elérkeztünk a tegnapi naphoz, amikor Rand úgy kelt fel, hogy mostantól főnökebb lesz a főnöknél, és értekezletre hívta Benitát, Danielt és engem. Hosszas bevezetőt tartott, hogy egész hétvégén azon gondolkodott, hogyan tudnánk jobban dolgozni, ezen túl minden hétfőn értekezlet lesz, blablablabla. Benita nem is leplezte, mennyire nem érdekli, Daniel oda se bagózott, jól indult. Aztán hirtelen nekünk szegezte a kérdést, hogy mit tudnánk tenni azért, hogy jobban menjen a marketing. Daniel illedelmesen válaszolt, Benita tessék-lássék, én meg mondtam, hogy szerintem neki kellene felvilágosítani minket, hogy mit tehetünk a cégért. Azzal tisztában van, hogy mi nem tanultunk marketinget, nem is értem, mit vár tőlünk. De nagyon komolyan vette a főnök szerepét, a segítségünkre sietett, elmagyarázta, mi is az a marketing: mi a céget reprezentáljuk, ezért ha reggel felkelünk, az marketing, ha felöltözünk, az marketing, ha feltesszük a szemüveget, az marketing. Visszakérdeztem, komolyan gondolja-e, hogy ha felveszem a szemüvegem, az marketing. Az. 

Most már tudom, miért kapom a fizetést. 

Ő meg ezért:

Gyuláék boldogságának útjába is a kenyai nagykövetség állt, Fekete Edit megmondta, hogy "én a maga feleségének nem fogok vízumot adni", a nagykövet szerint meg magyar férfinak magyar nőt kellene elvennie, Magyarországon.

Ésakikilógasorbólazdögöljönmegagyerekeivelegyütt?

Egyetlen kommentelőm, KenyaiGyula és felesége tegnap éjjel elveszítették a kisbabájukat. Három hétig örülhettek annak, hogy szülők lesznek, de harmadszorra sem sikerült nekik.

Az ok: stressz.

Ma van három éve, hogy Ehinor és Ehinormen világra jöttek, hogy velünk tölthessenek egy napot, mielőtt továbbmentek. 

Nyugodjatok békében mindannyian.

Lányok, lécci, szóljatok Istennek, hogy mi már elég angyalkát adtunk, nem lehetne, hogy legalább egy gyereket fel is nevelhessünk?

• Azt például soha nem fogom megszokni, hogy Daniel bejön és közli, a férjem kéri, hogy adjak 500 nairát. Miért nem kéri Mini személyesen vagy telefonon? Gondolom, azért, mert Daniel szólt neki, hogy éhes, Mini mondta, hogy kérjen pénzt tőlem, Daniel megebédel, és csak a maradékot adja Mininek. Nem beszélünk róla, de nyilván feltűnt már, hogy mi etetjük az öccsét, basszus.
• Az is érdekes volt, amikor a bárban találkoztam a nagybácsival, szokásos üdvözlés, hogy vagy? blabla, négy méterre voltunk egymástól, a gazdasági igazgató felállt az asztaluktól, odament az élelmiszer-felelőshöz, Stellához - közben megkerült engem, mert pont útban voltam -, mondott neki valamit, aztán Stella szólt, hogy a nagybácsi meghív ebédre. 
• Kislányok (8-14 évesek) kiveszik a kezemből a vödröt és vizet húznak helyettem, kiveszik a szatyrot a kezemből és beviszik a szobába. Én ezt nehezen szokom meg, de itt aki csak teheti, csicsáztat egy nála fiatalabbat. 
• Egész héten hivatali cuccban járnak, de pénteken fel lehet venni hagyományos ruhát. Csak innen tudtam meg a szomszéd szobában dolgozó lányról, hogy muszlim. Az öltöny/kosztüm/pulóver (???????) miatt hűtik húsz fokosra az irodát. Ha arra az időre levennék a legfelső réteget, amíg a gép előtt ülnek, akkor nem izzadnának benne. Ha üzleti tárgyalás van, akkor oké, de fészbúkozáshoz minek?  Egyébként szerintem attól nem adunk bérbe több autót, hogy Rand a trikó és az ing fölött egy vastag pulóvert viselve mutatja be a tűző napon az autókat, a hóna alatt meg nő az izzadságfolt...
• A férfiak hosszú körmei bal kézen. Se Mini, se Joy nem tudta megmondani, miért nem vágják le, olyat meg nem kérdezek, aki csinálja. Daniel és Rand is ilyenek, garantált az egész napos hányinger, undorodom tőle. 
• Nincs magánszféra, magántulajdon. Minket már nem nagyon zavarnak otthon, majdnem mindig kopognak, ha be akarnak jönni, elkérnek dolgokat, de ha valamihez kérés nélkül hozzáférnek, azt elhasználják, megeszik, megisszák. Azuka szobájában viszont lakik egy srác, senki sem tudja pontosan, ki az, aki akkor is ott marad, amikor Azuka barátnője látogatóban van. Aludhatna a nappaliban, mert ott van hely, de nem. 

Majek Fashek egy reggae legenda, aki New Yorkban is zenélt.

http://en.wikipedia.org/wiki/Majek_Fashek

Itt van tőle egy nóta:

https://www.youtube.com/watch?v=GUKODy8u1kw 

Sajnos tönkretette a drog, pocsékul néz ki, hiányoznak a fogai, de nagyon jó kedve volt reggel, mondhatni fickós kedvében volt. Megpróbált felszedni Mini orra előtt a "New York-i zenész vagyok" szöveggel, csinált rólunk egy közös fotót, aztán sikerült meglépnünk.

Egyébként a szálloda mellett van a PMAN, a Professional Musicians Association of Nigeria irodája, jönnek-mennek a zenészek, de ő a leghíresebb, akit láttam. A PMAN-nel össze vagyunk nőve, a falon van egy átjáró hozzájuk, az ő udvarukban parkolnak az autóink, ott vannak a sofőrök és az operátorok, így Mini is, meg a cica is ott lakik.

Itt van róla egy friss cikk a Daily Postról, látszik, hogy nagyon nincs rendben, de remélem, sikerül neki a visszatérés.

Majek Fashek goes missing for Weeks, returns as a shadow of his old self