Naija Wife

A hétfői értekezlet után nem maradt mondanivalója a "főnöknek", egy szó sem hangzott el az irodában, csak az időzített bomba ketyegését lehetett hallani, ami csütörtökön fel is robbant. 

Aznap kettesben mentünk a Huaweihez. Az odaút szótlanul telt. Nem osztotta meg velem, hogy miket akar elintézni, bár lett volna rá háromnegyed óra. Így aztán a kínaiaknál én szokás szerint csak álldogáltam a háttérben, amíg ő beszélgetett. Aztán felbukkant egy nő, Cici (nem ér röhögni, sziszi-nek ejtik) ez meg hirtelen megkért, hogy beszéljek vele én, mint nő a nővel. De mégis miről? Írassam alá a szerződést. Nemet mondtam,  mert fogalmam nem volt róla, milyen szerződésről beszél, nem akartam hülyét csinálni magamból. A kocsiban aztán jött a számonkérés, hogy miért nem csinálom, amit mond. Mondtam, azért, mert a háttérről nem tudtam semmit, csak arra kért, írassak alá egy szerződést, de ha a nő visszakérdez, hogy milyen szerződést, akkor nem tudok felelni, mert gőzöm sincs róla. Ebből aztán elindult egy klassz kis vita, időnként kiabált, akkor én is felemeltem a hangom, de legalább tanulságos volt. 

Kiderült, hogy ő tanít engem. Odaadta a két ajánlatot, hogy olvassam el, és én el is olvastam alaposan. Nem mondhatom a főnöknek, hogy nem adott oda két ajánlatot, és nem mondhatom a férjemnek, hogy nem adott oda két ajánlatot.
Tényleg nem mondhatom, hiszen odaadta.
Megadta a webmail jelszavát, megnézhetem az e-maileket, és bizony korábban erre még nem volt példa, Prosperity sem tudja a jelszót.
És mit csinálok az e-mailekkel azon kívül, hogy elolvasom őket?
Írtunk egy e-mailt, és az csodálatos volt, nem?
Egyetlen e-mailt az elmúlt egy hónapban.
Az nem probléma, kérdezzem meg, Benitát, ő hány e-mailt küld egy hónapban.
Hogy ő mennyit küld, az nem az én dolgom, én a saját munkámat szeretném végezni, csak az a baj, hogy mióta idejöttem, nem mondta meg, hogy mi a pozícióm a cégnél és hogy mit kellene csinálnom.
Kínos csönd.
Követnem kell, amit ő mond, mert ő egy FŐNÖK!!! Három évig dolgozott a reptéren mint akármicsoda, nemtudomhányszáz ember dolgozott neki, aztán marketing manager volt valahol négy évig, ahol nemisfigyeltemodahogymennyi ember dolgozott neki.
Ez most nem számít! Te tudod, hogy mi az én foglalkozásom? Nem, de ebben a pillanatban az sem számít, csak az, hogy mit tudnék tenni ezért a cégért, ezt viszont még nem mondtad meg. Ha megkérdezik – mint ahogy kedden megkérdezték a kínaiak –, hogy én mivel foglalkozom, mit mondjak nekik? És ha megkérdezik, hogy tudok-e másik autót adni, mert az, amit küldtünk, régi és koszos, mit mondjak nekik? És ha azt kérdezik, elő vannak-e készítve azok a járművek, amiket péntekre kértek, mit mondjak nekik?
Akkor most elmondom, mert én tanítalak…
Jobb lett volna, ha azelőtt mondod el, mielőtt odaküldtél kedden egyedül.

És így tovább, és így tovább, ez a tanulás időszaka, de ne nyomasszam azzal, hogy tanítson, mert nagyon elfoglalt. Szerencsére megérkeztünk a szálloda elé és rácsaphattam a kocsiajtót.