Naija Wife

Március 6.

Nagyon izgalmas nap következett, az iskolában matekverseny volt, de azt majd később mesélem el, most ugorjunk az estére. Hazajött a Minikém, és a szokásos kérdéssel kezdte, hogy „Mi volt ma az iskolában?” Azt hittem, érdekli a válasz, elkezdtem mesélni, hogy ez meg az volt a versenyen, de már közbe is vágott, hogy mert a Madam magához hívatta, ugyanis azt hallotta, hogy én nem szeretek dolgozni, nem végzem el a munkámat, viszont szeretek kiabálni. MIVAN??? És kitől hallotta? Na ez az, amire nem volt válasz, mint ahogy arra se, hogy a Madam miért a férjemtől kérdezte meg, hogy ez igaz-e, miért nem tőlem. Oké, hogy terhes, ezért december óta be se teszi a lábát az iskolába, de telefonon felhívhatott volna... Minikém, ha már így nekiszegezték a kérdést, rávágta, hogy nem igaz, és elmondta, ami hirtelen eszébe jutott a hányattatásaimról, például a tissue issue-t, amiért tényleg kiabáltam. Madam aztán útjára bocsátotta, mindenféle kommentár nélkül. Hazafelé jövet viszont még eszébe jutott a Mininek ez-az, amit elfelejtett elmondani a Madamnak – az oyinbózást például, meg hogy eltitkoltak a minisztérium elől –, ezért felhívta a nagybácsi asszisztensét, és elmondta neki, mi volt a Madamnál, meg azt is, ami azóta eszébe jutott. Nem tetszett, hogy keresztül-kasul tárgyalnak rólam, ezért mondtam a Mininek, hogy szerintem nem ártana, ha az én verziómat is hallaná a Madam, látogassuk meg hétvégén, vagy beszéljünk a nagybácsival. Bejelentkeztünk a Madamhoz péntekre, de nem tudtunk találkozni vele, mert templomba ment. Szombaton délelőtt megint templomban volt, ezért megbeszéltük a találkozót délutánra, de elfelejtette, hogy megyünk, és elment otthonról. Vasárnap délelőtt bementünk a szállodába, hogy a közelben legyünk, ha véget ér a mise, illetve hogy esetleg összefussunk a nagybácsival. Szerencsénkre bejött a nagybácsi, úgyhogy vele beszéltem át úgy-ahogy a dolgot. Neki sosincs sok ideje, ezért baromi gyorsan elhadartam néhány iskolai incidenst, aztán amikor láttam, hogy ennyi neki elég volt, felvetettem, hogy talán jobb lenne, ha otthon maradnék, inkább élünk egy fizetésből, de nekem nem hiányzik ez a stressz, mert így sose lesz gyerekem. Mindjárt mondta, hogy erre semmi szükség, és megígérte, hogy ezen túl minden eszköz meglesz az iskolában. Megköszöntem szépen, de még megemlítettem ezt a hátulról jövő támadást, meg hogy nem értem, a Madam miért nem engem hívott, miért a férjemet kérdezi arról, hogy én mit csinálok, a Madam mégis csak az én főnököm, nem az övé. Erre aztán meglepő választ kaptam: Te nem a feleségem rokona vagy, ő nem hívhat fel téged, csak Fredet hívhatja. Hát erre köpni-nyelni nem tudtam. Még a leesett államat próbáltam felvakarni a földről, amikor a kezembe nyomott 15 ezer nairát, és ezzel részéről le volt zárva a téma.

Mininek mondtam hazafelé a kocsiban, hogy innentől ha bármi gondom lesz az iskolában, véletlenül sem fogom szemtől szemben elintézni, hanem szólok neki, ő majd elmondja Rawlins-nak, az asszisztensnek, az továbbadja a nagybácsinak, aki majd elrendezi. Asszem, kezdek alkalmazkodni az itteni játékszabályokhoz.