Danielnek nagyon kinyílt a csipája, amikor állást kapott, és még jobban, amikor elkezdett vezetni. Jogosítványa nincs, forgalomban még nem vezetett, de Mini kénytelen volt átadni neki a kormányt, amíg a templomnak sofőrködött, mert csak így tudta megoldani, hogy bejussak az irodába. 4-5 nappal a "bevetés" előtt kezdett vezetni Mini felügyelete mellett munkába jövet-menet, mert abban az időszakban olyan dugó van, hogy a rendőrök nem tudják megállítani az autót. Borzasztó szaggatottan nyomogatta a pedálokat, hányingerem lett mellette, de biztos csak idegrángása volt amiatt, hogy miért ezt csinálod, miért nem oda sorolsz be, hova mész már megint, hülye vagy, mindjárt nyakon váglak. Ahogy Mini eltűnt mellőle, felszabadultabb lett, már nem "szaggatott" egész úton a 20 km/órás száguldás alatt, nyomta a dudát ezerrel, ha kellett, ha nem (ha végképp semmi oka rá, akkor a zene ütemére nyomogatja, egyem a szívét), anyázott, állatozott, szapulta a többi sofőrt, egyszer még egy rendőrnőt is provokált. Két napig volt Ikeja útjainak királya, addig fuvarozott engem, meg Eunice-t, meg a barátnője nővérét, meg azt, aki aznap arra járt.

Csütörtökön iszonyú fejfájásra ébredtem, rókáztam, úgyhogy szóltam neki, hogy nem megyek dolgozni. Állandó és ideiglenes lakótársaink nem zavartatták magukat, hárman bepattantak a céges autóba és elhúztak. Dél körül váratlanul megjelent otthon Daniel, állítólag miattam jött haza, meg is kérdezte, hogy vagyok, aztán bemutatott egy fickót, akit hazahozott, és mondta, hogy kint lesznek az udvaron, sörözni fognak. Egészségetekre, én visszafekszem, és próbálok nem hányni.

Kb. két óra múlva Mini hívott, hogy nézzem meg, ott van-e az autó. Nem volt. Erre csak annyit mondott gyilkos hangsúllyal, hogy korrekt, majd hívlak. Aztán az ideges elbeszéléséből annyit tudtam kivenni, hogy amikor felhívta Danielt, ő azt kamuzta, hogy a közeli kereszteződésben van, Mini kapott az alkalmon, megkérte, hogy vegyen neki valamit, aztán amikor visszahívta, hogy rákérdezzen, sikerült-e, már ki volt kapcsolva a telefonja. Nem sokkal később Daniel hazajött, innentől az én telefonomon kommunikáltak, mert az övé le volt merülve állítólag. Dan lenyomott egy komplett sztorit Mininek és nekem is, hogy egy sofőr, Moses felhívta, hogy el kell mennie a Huaweibe, úgyhogy visszament az irodába, már épp beszállt volna a másik kocsiba, amivel V.I.-ra mentek volna, amikor Mini rátelefonált, megkérdezhetjük Prosperity-t, ő meg tudja erősíteni. (Már onnan sántított a történet, hogy egy sofőr hívta, ők nem osztogatnak munkát...) Mini betelefonált az irodába, a lángelme alibije megdőlt, ettől Mini még idegesebb lett, megmondta neki, hogy nem akarja többé a házban látni, másnap haza kell mennie Beninbe. Daniel úgy csinált, mint aki nem is érti, mi a baj, így Eunice meg én próbáltuk elmagyarázni neki, hogy azért kaptuk az autót a cégtől, hogy engem munkába vigyen, ő nem használhatta volna saját célra, főleg nem jogosítvány nélkül, mert ha balesetet szenved vagy elkapják a rendőrök, a nagybácsi Minivel együtt kirúgta volna.

Mini 11 körül jött haza, én nem is hallottam, amikor megérkezett, csak Eunice hangjára lettem figyelmes, aki könyörgött Mininek, hogy ne bántsa az öccsét. Nem tudom, hogyan, mennyire ütötte meg, nem is akarom tudni, de Danielnek letört egy foga. Soha nem láttam még ilyen idegesnek Minit, és remélem, hogy többé nem is fogom.
Másnapra lecsillapodott, természetesen nem küldte haza Danielt, viszont kijelentette, hogy többé nem használhatja az autót, de azután eltelt még két nap, és hétfő reggel nem szólt semmit, amikor Daniel is beszállt a kocsiba. Már csak az a kis foghiány emlékeztet a történtekre, meg a nagyfiú visszafogottabb viselkedése.