Naija Wife

Kinek korábban, kinek később... Az utolsó héten ugyanis négyszer vagy ötször variálták át, hogy mely napokon kell megjelennünk marketingezni. A naptáramban három kezdési időpont volt bejelölve, kedd, szerda és péntek, bennem a szerda maradt meg. Kedd este írtam egy üzenetet a Mistress-nek, hogy blabla, hogy telt a szünet, nem hiszem el, hogy már menni kell, és megkérdeztem, fel tud-e venni reggel. Ezt válaszolta, betű szerint (csak hogy lássátok a csodás rövidítéseket):

„We resumed yesterday. Remember we said at our meetg wth d teachers dat they shld resume on Tuesday, wed and thur. So dat we can rest on frd, sat n sun and resume back on monday.”

Na, mondom, ez szuper, és milyen jó fejek, egyik se hívott tegnap, hogy megkérdezze, hol a francban vagyok. A Mistress arról sem szólt egy szót se, hogy értem jön-e, ezért szerdán Mini vitt a suliba. Nyolc körül érkeztünk kilenc helyett, hogy Mini minél kevesebbet késsen, de a Gülü már a nurseryben szorgoskodott. Azt mondta, ő sem volt kedden, mert aznap repült haza Enuguból, és különben is, ő úgy tudta, 25-én jövünk először, és neki senki se szólt, hogy megváltozott az időpont. Valamit azért sejthetett, ugyanis kedd reggel felhívta a Mistress-t, hogy nem tud jönni, szóval ezek szerint – hogy egy klasszikust idézzek – tudomása nem volt róla, de hallomása igen.

Aznap a Mistress nem jött be a suliba, gondolom, azért, hogy ne kelljen nekem nyíltan nemet mondania, elment inkább a piacra könyveket vásárolni. Később a piacról (vagy valahonnan) felhívta az egyik tanárt, hogy velem akar beszélni, de nem tud elérni. A telefon mellettem feküdt az asztalon, térerő volt orrba-szájba, előtte öt másodperccel kaptam egy üzenetet, de mindegy, közvetítőn keresztül beszéltünk. Arra volt kíváncsi, elmegyek-e a tanárokkal marketingezni. Rávágtam, hogy nem, nagyon elfoglaltak vagyunk, és valóban azok voltunk, faliújságokat dekoráltunk, mindkét kezem könyékig ragasztós volt. Szóval, a legnagyobb békében és egyetértésben indult ez a szezon is.