Az biztos, hogy legalább egy hónappal tovább maradok, mint ahogy terveztem, aztán meglátjuk, hogy sikerült-e összehozni, amiért kijöttem, vagy nem. Az, hogy meddig maradok, abból a szempontból sem mindegy, hogy vízumhosszabbítást vagy tartózkodási engedélyt kérjünk. Az engedély intézése elakadt, de múlt héten elmentünk a bevádorlásis nővel a bev. hivatalba, ahol az ügyintéző adott egy listát, hogy mi kell az engedélyhez - házassági anyakönyvi kivonat, származási igazolás, fénykép az esküvőről :D stb. -, meg kért háromszázezer (!!!) nairát az ingyenes papírért. Ezen a vonalon tehát nem megyünk tovább, mert már harmincezrünk sincs, viszont tegnap a nagybácsi megígérte, hogy felhív valakit a bevándorlásinál. Végső esetben meghosszabbíttathatjuk a turistavízumot, az "csak" 25 ezerbe kerül, de el kellene dönteni, hogy mennyi időre, és gondoskodni kéne a repülőjegy átírásáról is. 

Ezek azonban részletkérdések ahhoz képest, hogy hosszú távon mi legyen: Mini haza tud-e jönni valaha, vagy kár is próbálkozni, inkább maradjak én. Ez a három-négy, ki tudja, hány hónapos kiesés már csődbe taszított, ha hazamegyek, innen is nagyon nehéz lesz újra egyenesbe jönni. Van egy csomó adósságom, tartalékom semmi, viszont egyelőre van hol laknom és visszamehetek a munkahelyemre, úgyhogy minél előbb megyek, annál könnyebb lesz talpra állni. Egy dologra viszont támaszkodhatunk: ha helyzet van, a nagybácsitól kapunk pénzt a vízumhoz.

Csak az a kis probléma, hogy hiába van némi tapasztalatunk vízumügyben, még mindig nem tudjuk, mi kell ahhoz, pontosabban mennyi pénz kell ahhoz, hogy ne ikszeljék be a "nem nyújtotta be a megélhetéshez szükséges anyagi fedezet bizonyítékát" kockát. Ma megpróbáltam kideríteni, felhívtam egy konzult, akiről azt hallottam, hogy nagyon segítőkész, de velem olyan elutasító volt, hogy a fal adta a másikat. Hogy legyen valami felvezetése a beszélgetésnek, mondtam neki, hogy azért kérem a tanácsát, mert döntési helyzet előtt állok, hogy hol folytassam az életemet, ami attól függ, hogy van-e esélye a férjemnek vízumot kapni. Erre gyorsan leszögezte, hogy ő nem tud nekem tanácsot adni, hogy hol éljek, nem az édesapám. (Szerencséje, hogy nem, mert akkor halott lenne.) Ebből már sejtettem, hogy ma sem leszek okosabb. Néhány felesleges kör után konkrétan rákérdeztem, mennyi pénz kell ahhoz, hogy amiatt ne utasítsák el egyből, erre az volt a válasz, hogy ez nem egy összegen múlik, több körülményt mérlegelnek, de nekem nem adhat semmilyen információt, mert nem vagyok ügyfél, a férjem olvassa el a honlapon, hogy mi szükséges a vízumhoz,  viszont számoljunk azzal is, hogy egy nigériainak vízum kell, hogy odamehessen vízumkérelmet benyújtani. Ezer nairát csesztem el a semmire. Valami összeghatárnak pedig lennie kell, amit legutóbb nem értünk el. Lenne hol laknia, volt fizetése neki is, nekem két helyről is, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentettem a BÁH és a közjegyző előtt is, hogy eltartom, de ez nem volt elég. Mennyi kell??? Miért nem mondja meg senki? Ha nem is konkrét számot, de mondjuk, hogy a minimálbér kétszerese, ötszöröse, tízszerese... Legalább próbálnának elriasztani valamivel, hogy elmenjen a kedvünk, de nem mondanak semmit. Érdemes elölről kezdeni és megint több ezer kilométert utazni, hogy beadhasson egy kérelmet, vagy törődjek bele, hogy itt ragadtam és már soha nem fogok zuhanyozni?