Három héttel ezelőtt Francisnál, Mini kollégájánál jártunk babalátogatóban, erről jön egy képes beszámoló.
Látszik, hogy nagyon jó környéken laknak, errefelé még az útburkolat is más, aszfalt helyett olyan puzzle van lerakva, mint otthon a járdán.
.jpg)
Ilyen irigylésre méltó emeletes házban laknak:
Emeletes ház: nem önti el az esővíz, az állatok nem másznak fel a lépcsőn, Kánaán.
Nagyon klassz lakásuk van, szép bútor, lapostévé öt hangfallal, dísztárgyak (nálunk csak penész, gyertyafolt és szétkent bogarak dekorálják a házat), pipec konyha, tisztaság (!), dübörgő generátor... sárgultam az irigységtől.
Amíg a kajára vártunk, megnézhettük a házigazdák esküvői albumait, akkorák voltak, mint egy tepsi, csillogtak-villogtak, majdnem zenéltek is. Két szertartásuk volt két különböző napon, egy hagyományos és egy fehér ruhás, rengeteg vendéggel, látszott, hogy nem sajnálták rá a pénzt. Az egybekelésük után kb. egy évvel megszületett az első gyerekük, fiú lett, mindenki boldog, maga a tökély. Irigy voltam, na.
A baba itt kolléganőnk, Adiza kezében szundikál
(üvöltő tévé mellett, of course).
Itt véget is érhetne a szép, rózsaszín (babakék) bejegyzés, csakhogy azóta Francis lebukott, amikor benzint lopott a melóhelyről - szerencsére nem rúgták ki, csak megbüntették -, tegnap meg már tőlünk kért 200 nairát, hogy haza tudjon buszozni. A pofám leszakad.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.