Naija Wife

Azt nem tudom, Nigériában általánosan elterjedt-e, hogy az iskolákban megünneplik a Valentin-napot, mindenesetre nálunk nagy felhajtás volt. Rögtön karácsony után elkezdtünk készülni a bulira, ez úgy nézett ki, hogy csak a zöld és arany dekorációt szedték le, a piros fenn maradt februárig. Én szivecskéket hajtogattam a gyerekeknek, vigyázva, nehogy kikapjak a költségek miatt. Három ív cukorpapírt használtam el, és nyolc szálat egy seprűből. Remélem, nem lesz belőle baj. A Mistress viszont már az elején kijelentette, hogy nem vesz részt az ünnepségen, mert ő Jehova Tanúja, és ők nem ünneplik a Valentin-napot. A Gülü viszont nagyon rá volt pörögve, és egy újabb szeretet ünnepét csinált a szerelmesek napjából. A gyerekek, a tanárok, a takarítók meg Funmi kihúzták egymás neveit, és ajándékot kellett hozniuk. Gülü legalább háromszor kioktatta őket, hogy nehogy valami kis szarral állítsanak be, senki se vehet atlétát, mint karácsonykor, ha üdítőt akarnak venni, akkor ne egyet vegyenek, hanem egy kartonnal, ha gyümölcsöt vagy tortát hoznak, akkor ne egy szeletet, hanem egy egészet hozzanak. Az ajándékon felül mindenkinek hoznia kellett annyi kaját vagy piát is, amit három emberrel megoszthat. Én is kitettem magamért, vettem édes és toast kenyeret, kicsi háromszögekre vagdostam őket, és megsütöttem cukros, illetve fűszeres bundában. Vettem két fedeles vödröcskét, és csurig raktam őket. Az édeset persze rögtön elkapkodták, de a sós nem ízlett a gyerekeknek. Egyiküknek annyira nem, hogy ahogy beleharapott, ki is köpte. A Gülü viszont elkérte a maradékot, azt mondta, ő nyitott az újdonságokra, szeretné hazavinni. Hogy aztán otthon megette-e vagy kidobta, azt már nem fogom megtudni, mindenesetre ez jófejség volt tőle.

Reggel lefedtük piros dekoranyaggal a fél kosárpályát, ide ültek a gyerekek, aztán Gülü mesélt nekik a Valentinokról, volt egy kis éneklés, majd jött az ajándékozás és a kajaosztás. Menet közben valaki kitalálta, hogy jó lenne egy kis zene, táncolhatnának a lurkók. El is szaladtak, és hoztak egy légyarcú CD-lejátszót, aztán megint elszaladtak egy pár cédéért, a tanárok eközben igyekeztek kordában tartani a hótt izgatott gyerekeket, aztán elbukott a projekt, mert nem találtak akkora hosszabbítót, ami kiér a számtech.-terem elé. Így aztán a magnó a teremben maradt, ahova bevonult a Mistress és a tanári kar nagy része zeneszóra falatozni, a gyerekek meg hoppon maradtak. Jehova Tanúja végül is elég jól szórakozott, és még a dress code-ot is betartotta. Egyedül Joy nem vett részt a bulin, mindvégig távolról szemlélte az eseményeket, nem is öltözött piros-fehérbe, mert iskola után templomba ment, és oda csak traditional ruhába jár. Jó kifogás sose rossz.