Nyavalygás következik. Unom, elegem van, haza akarok menni. Reggel majd’ kilyukadt a gyomrom az éhségtől, de nem tudtunk kaját venni, mert a fánkos nő nem nyitott ki. Én csak a tőle vehetek kaját, a „helyi ételt” árusítóknak a közelébe sem mehetek. Reggelire választhatok egg rollt, fánkot, a nem olajban sültek közül húsos vagy kolbászos pitét (nem tudom, mi van ezekben, de hús biztos nincs), csupa egészséges, finom kaja - vagy ez, vagy semmi. Otthon munkába menet is tudok szendvicset vagy pogácsát venni bármelyik aluljáróban, jobban mondva bármit vehetek bármikor, egyrészt mert van mit, másrészt mert egyedül is képes vagyok egy ilyen bonyolult művelet végrehajtására. Itt úgy bánnak velem, mint egy hülyegyerekkel, ha venni akarok valamit, nem hagyják, ha gyalog akarok menni valahova, nem engedik, de a kollégák kocsival se szívesen visznek, nehogy elraboljanak. Nevetséges. Már többször mondtam Mininek, hogy kezdek becsavarodni a bezártságtól, de nem úgy tűnik, mintha érdekelné. Reggel megyek tizenöt lépést az autóig a szabadban, aztán beülök a kocsiba, a kocsitól huszonöt lépéssel elérem a hotelt, ott rohadok estig, aztán megint huszonöt lépés a levegőn a kocsiig, ahova forgalomtól függően 1-2-3 órára vagyok bezárva, végül tizenöt lépés a házig, ahová reggelig be vagyok zárva, aztán kezdődik elölről. Egy héten egyszer-kétszer elmehetek (elvisznek) bevásárolni, és kéthetente elgyalogolok(!) a fodrászig, ami három percig is eltart, ha ráérősen megyek. Úgy érzem magam, mintha börtönben lennék, csak én nem kapok naponta háromszor fix időben enni, itt nincs víz, néha áram se, a tévéről meg a könyvtárról nem is beszélve.   

A munkahelyen szintén gyerekként kezelnek, tegnap kivételesen elvittek a V.I.-ra egy tök értelmetlen megbeszélésre (megsétáltattak), de órák telnek el úgy, hogy senki nem szól hozzám, van, hogy E.D. és Benita szó nélkül eltűnik az irodából, én meg csak ülök itt tovább, mint egy szobanövény. Néha betéved valaki és megkérdezi, hogyhogy nem szeretem a légkondit. Hát úgy, hogy mostanra be van gyulladva a fogam, a szemem, a torkom, és hőemelkedésem van. Iszonyú nyűgös vagyok, és hiányzik a felnőtt életem.