Naija Wife

Eredetileg azt terveztük, hogy a szünetben meglátogatjuk Juditkát Kadunában, de pechünkre a nagybácsi elutazott, és Mini nem kapott szabit. Mondtuk Juditnak, hogy ha tud, jöjjön ő, aztán napokig izgultunk, vajon sikerül-e, mert Stephen közben maláriás lett, és egy vagyont költöttek a kórházban, de csütörtök este Judit küldött egy sms-t, hogy másnap érkezik. Szörnyű útja volt idefelé, eleve másfél órás késéssel indult, aztán Lokojánál rostokolt az úton 4-5 órát, olyan dugó volt az útépítés miatt, hogy csak a katonák tudták feloldani, végül hajnali fél háromra ért ide. Hozott nekünk egy csomó csemegét: fűszereket, gumicukrot, Cerbona-szeletet, cérnametéltet, kávét, MÁJKRÉMET és KOLBÁSZT. Sírni tudtam volna a boldogságtól. Mi tojáspörkölttel és hideg sörrel vártuk őt, de a késői órára tekintettel az evést átugrottuk, bedobtunk két sört, és negyed hatkor lefeküdtünk aludni.

Másnap Mini dolgozott, mi meg végre beszélgethettünk, és csak beszéltünk és beszéltünk. Na jó, valamikor közben bekaptunk egy Indomie-t. Amikor megjött Mini, elmentünk a piacra meg a Justrite-ba bevásárolni, ennyi volt az aznapi program, de Juditnak szerencsére tetszett, mert bár Kaduna sokkal jobb hely, mint Lagos, de itt sokkal több mindent lehet kapni, ráadásul olcsóbban. Csak ámuldozott a Justrite-ban, mint egy gyerek, de közben pakolta a kosarat, mint egy megvadult háziasszony. Vettünk káposztát meg műanyag vödröt, mert Judit tudja, hogy kell savanyú káposztát csinálni, jupijéé! Hazamentünk, Juditka főzött paprikás krumplit virslivel, Minit meg elszalajtotta kártyáért, és este vad kártyaparti volt. Én nem ismertem eddig ezt a játékot, Whot a neve, de persze velem volt a kezdők szerencséje, rommá vertem őket. :)

Vasárnapra komoly programtervünk volt: gyorsan megnézzük az iskolát, majd a rendezvényközpontot, beugrunk a szállodába, aztán elmegyünk a Lekki Conservation Centerbe, és a nap fénypontjaként a Bar Beachen fogunk hemperegni és uszikálni. Felvettük a fürdőrucit, ráhúztunk valami nadrágot meg pólót, és úgy indultunk el, hogy tutira le fogunk égni, mert iszonyú meleg volt. A suli tetszett Juditnak, de nem nagyon időztünk ott, megtekintettük az épülő koncerthelyszínt, és már robogtunk is a szálloda felé. Mire odaértünk, már beborult az ég, én meg fejfájást kaptam. Muszáj volt keresnünk egy gyógyszertárt, de fél négy előtt nem nyitnak az üzletek, mit volt mit tenni, a Shoprite felé kanyarodtunk. Oda rutinosan vasárnap délelőtt járunk, mert déltől, ahogy vége a miséknek, iszonyú tömeg szokott lenni. Most is az volt, mert a parkolóba is alig fértünk be. Mire ott végeztünk, leszakadt az ég, elúszott a dzsungeles meg a tengerparti program. Végül Yabáig jutottunk, megkérdezni, mikor megy másnap az éjszakai busz, aztán hazafelé arról is letettünk, hogy beüljünk egy bárba sült halat enni meg kártyázni, mert sejtettük, hogy a kiülős bárokban is bokáig ér a víz. Azért a városnézés élmény volt, főleg ekkora esőben, amekkorát még Judit se látott korábban. Egbedánál megálltunk egy újabb buszmegállóban, és Judit megvette a jegyét a másnapi éjszakai járatra, bármennyire is káráltak a férjeink. Aztán beugrottunk ismét a Justrite-ba, Judit felpakolt még ezt-azt, mi meg vettünk neki ajándékba egy pumpát ugyanott, amivel a ballonból kivarázsolhatja a vizet. Voltunk korábban az italboltban is, de épp nem kapható az állványos cucc. Ehhez nincs fém váz, de egyedül is lehet kezelni, mert az álló ballonra kell rászerelni. Reméljük, beválik. Este újabb kártyapartit tartottunk, aztán megnéztük az Érinthetetleneket franciául, angol felirattal. Film közben Mini elszivárgott aludni, úgyhogy utána mi megint megvitattuk a világ dolgait.

Sajnos eljött a vizit utolsó napja. Mini megint elment dolgozni, mi meg eltettük rothadni a káposztát, Juditka még főzött egy utolsót, még el is mosogatott, mert élvezte, hogy van folyó víz. Közben be nem állt a szánk, aztán megjött Mini, kártyáztunk még egyet, aztán csak ki kellett őt vinni a buszhoz. Mi tagadás, könnyek között búcsúztunk, azzal, hogy júliusban viszonozzuk a látogatást, az már csak három hónap. Ahhoz képest semmiség, hogy utoljára augusztusban találkoztunk, Pesten... Csak borzasztó űrt hagyott maga után. Igaz, hogy van telefon meg whatsapp, de mennyivel másabb volt élőben, kártya meg sör mellett beszélgetni!