Anya barátnője nemrég azt álmodta, hogy meglátogattak minket Afrikában, hármas ikrekkel voltam várandós, és malacok voltak körülöttünk. Én múlt éjjel már négyet szültem, négy nagyon fehér kisfiút, fekete hajjal. Koraszülöttek voltak, valami folyadékban lebegtek az inkubátorban, a szemük helyén üreg volt, és ahogy mozgolódtak, az áramlat lebegtette a szemhéjukat. Ketten sérültek voltak. Az egyiket Kevinnek hívták. Még szerencse, hogy csak álom volt, mert sem fehér, sem Kevin nevű gyereket nem szeretnék, ja, és szem nélkülit sem.
A következő jelenetben a Parlamentben voltam, épp bezártam az ülést, vagyis az én turnusom alatt zárta be az elnök. Amíg összeszedtem a füzetet, ceruzákat, órát és a biztonsági pézséket, újságírók és fotósok nyomakodtak a pulpitus felé. Mire kiértem a folyosóra, már lekapcsolták a villanyt, pedig sosem szokták ilyen gyorsan. (Ennek az egésznek semmi értelme, csak hiányzik a munka, de lám, álmomban még az is előfordulhat, hogy tudósítók vannak az ülésteremben.) Mielőtt elértem volna a villanykapcsolót, felriadtam a zörgő nejlon hangjára, aztán hallottam, hogy egy csótány siet az ablak felé. Nagyon reszelősen járt, zörögtek a száraz lábai, biztos ízületes volt. Miután megszabadultunk a tetemétől, újra álomba merültem.
Az utolsó részben anyukámmal sétálgattam a lakótelepi házak közti zöldterületen, kerülgettük az építési törmelék között játszadozó gyerekeket. A hazatérésem után voltunk, azt latolgattuk, hogyan fogok munkát kapni három-négy hónapra terhesen. Kétségbe voltam esve, és azt panaszoltam Anyának, hogy olyan megalázó, hogy a telefonom ki van kapcsolva, ha jelentkeznék is valahova, nem tudnám megadni a számomat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.