Ezek történtek hétvégén:

Szombaton láttunk egy holttestet az Abeokuta Expresswayen, a Lagos szívének nevezett Ikeját átszelő legszélesebb, legforgalmasabb úton. Itt olyan hülye a közlekedés, hogy nincsenek párhuzamos utak, észak-déli irányban csak ezt az egy utat lehet használni, az összes többi párhuzamos utca a leágazásokat összekötő mellékutcácska. Az út 2x3 sávos, de csúcsidőben 5 sorban közlekednek rajta az autók. A gyalogosok szempontjából ez a jobbik eset, mert az araszoló autók között biztonságosabb az átkelés. Elvétve vannak felüljárók és zebrák, de a zebrákat egyáltalán nem használják, Mini szerint az emberek még mindig azt hiszik, hogy ha azon mennek át, megbünteti őket a rendőr. Ez a szerencsétlen férfi egy felüljáró közelében vesztette életét, ezért a gázolója még büntetést sem kap. Alig volt rajta ruha, se pólóra, se nadrágra nem emlékszem, szóval csak egy sort lehetett rajta. Nem volt letakarva, de mellétettek egy autógumit, nehogy ráhajtson valaki. Senki sem állt mellette, de Mini megnyugtatott, hogy majd jön az önkormányzat és elviszi. Erről jut eszembe, hogy múlt héten láttam egy másik pasast Mangoronál, ő az út mellett feküdt a hátán, a kezei szétvetve, és az orrából folyt a vér. Lehet, hogy még élt, de mellette se volt senki. Talán azért voltak egyedül, mert már megtettek értük minden megtehetőt, csak még nem ért oda a segítség vagy a hullaszállítók, általában ugyanis az a jellemző, hogy minden eseményre összeszaladnak az emberek. Gondolom, egy-kettő mindig akad a tömegből, aki megpróbál segíteni, de a többiek leginkább fényképeznek, ha meglátnak egy égő autót vagy egy balesetet. (Daniel napokig a figyelem középpontjába került egy videóval, amit egy vonatbaleset levágott karú áldozatáról készített.) A nap többi részére nem is emlékszem.  

Vasárnap azt a ruhát vettem fel a templomba, amit Anya varrt a fenti képen szereplő anyagból, amin a rózsaszín epermintás pengetők vannak. Azóta sem tudom, hogyan történhetett, de az anyagot Happytől kaptam ajándékba a legutolsó látogatásomkor. Ez az utolsó ruha, amit Anya nekem varrt. A vállrészhez kitalált egy új technikát, ami annyira felvillanyozta, hogy még este tízkor is a varrógépnél ült, pedig rendesen már a híradó alatt elszundikált. Lefényképeztem Anyát munka közben, hogy Mini lássa, hogyan készül az afrikai gúnyám Kajdacson, és később azon a képen vettem észre, hogy a vasalódeszkán a nigériai anyag tetejére került egy "matyóhímzés", ebből lett a fejlécfotó. Persze még most is sírok, ha felveszem ezt a ruhát, meg akkor is, ha csak rá gondolok, és még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy már sosem látom Anyát a varrógép mellett.

Később megbántam, hogy nem húztam inkább nadrágot meg kardigánt, mert a ventilátor annak ellenére maximális teljesítménnyel üzemelt a templomban, hogy az eső miatt eleve hűvös volt. És nem elég, hogy fáztam, ráadásul szinte semmit nem értettem a Beninből jött "vendégpásztor" szavaiból, csak az elviselhetetlenségig felhangosított rikoltozás maradt meg bennem.

A szertartás után a nagybácsi megbízásából elkocsikáztunk V.I.-ra, így Mininek volt alkalma megmutatni Nigéria - de talán egész Afrika! - legmodernebb hídját, ami a Lekki-Ikoyi Link / Cable / Suspension Bridge neveket kapta, de csak új hídnak hívják. Kicsengettük a 300 naira hídpénzt, és mire kettőt kattintottam a tohonya Blackberryvel, már át is értünk rajta, úgyhogy emlékeim nincsenek róla, csak pár béna képem, még a legjobbat is elrontja az ablaktörlő. 

Hazafelé már megint csak a Mr. Bigg's-be tudtunk beugrani, de még az is kecsegtetőnek tűnt a kocsiban rágott mogyoró és fagyott banán után. Bármennyire is éhes voltam, azt nem tudtam megenni, amit kaptunk, a hotdogban ugyanis egy összeszáradt, majdnem fekete virsli volt. Megkértem Minit, hogy cseréltesse ki, erre a hihetetlenül unott pofájú csaj azt mondta neki, 350 naira, és Mini már nyúlt a tárcájáért, de belőlem kitört az éhes sárkány és kiabálva a csaj képébe toltam az összetöpörödött virslit, megmondtam neki, hogy nem fizetünk olyan ételért, amit nem lehet megenni, így végül ugyanazzal a fapofáfal egy szó nélkül odab***ott egy másikat a pultra. Kifelé menet még egyszer jelentőségteljesen ránéztem és csúnyát mondtam rá magyarul. 

Este főztem krumplis tésztát mesefigurás durumtésztából, a Mr. Bigg's-ben ezt is simán visszaküldtem volna, de Mininek ez lett a kedvenc étele.