A kis notebookomat magunkkal vittük északra, és talán a zötykölődés miatt, talán a kora miatt, hazatérve már be sem kapcsolódott. Elvittük a Computer Village-be kivizsgálásra, az első fickó szétcsavarozta, a csavarokat a szájába vette, aztán visszarakosgatta és elirányított egy másik helyre. A második fickó is szétcsavarozta, a csavarokat a szájába vette, aztán atomjaira szedte Boglárkát, majd eltűnt néhány alkatrésszel meg egy kütyüvel, és úgy jött vissza, hogy alaplapcsere, 25 ezer. Ennyiért le is cserélhetném egy használt gépre, csak pont nincs ennyink, így elvesztettem az otthoni munkaeszközömet is, de a kollégáim szerint "it's OK".
Eunice kölcsönadta a kis HP notiját, amit egy darabig Daniel használt, aztán már ő sem, most már tudom miért. Az első nap csigalassúsággal négy oszlopszor ötven sort sikerült vele írnom egy google táblázatba, gondoltam, ez aztán az örökkévalóságig elérhető lesz bárhonnan, de másnap nem tudtam megnyitni, mert nem volt net. Ezzel eltöltöttem vagy másfél órát, aztán úgy döntöttem, legépelem még egyszer excelben. Rányomtam az ikonra, öt percig néztem a hullámokat a képernyőn, aztán elolvastam mobilon a híreket, még mindig csak hullámok voltak, végül becsuktam a gépet és hazavitettem magam Minivel. Gép nélkül semmi értelme nem volt üldögélnem a helyemen, sőt, az egészségemnek kifejezetten jót tett a távollét (főleg mert otthon gimnasztikáztam is). A munkaállomásom ugyanis egy gyerekméretű székből és egy gyerekméretű asztal feléből áll, ezeken rongálom a testtartásomat. Az asztal másik felét elfoglalja Fortune táskája, aki nekem félig háttal ül, ha jobbra mozdulnék, beleütközöm, és egyfolytábn összeakadnak a görgőink. Balról egy íróasztal szorít satuba, magasabb, mint az enyém, korábban arra tettem a könyököm, amitől féloldalas lettem, szerintem emiatt zsibbadnak az ujjaim. Szerencsére már nem tudok ide támaszkodni, mert először egy számítógép került az asztalra az összes zsinórjával együtt, aztán a távollétem alatt mellé rakták a nyomtatót is, aminek a hátlapja megráz, ha hozzáérek. Bosszúból naponta ötször kirántom a kábeleit a karfámmal.
Másfél nap kihagyás után ma munkába álltam Joy, a miniszter laptopjával. A sebessége ennek is tragikus, és nem működik a 9-es és a 0, de szerencsére van billentyűzetem. Ha minden jól megy, és még a telefont is képes lesz felismerni a gép, amin a fotók vannak, akkor holnap beszámolok a nagy utazásról.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.