Szegény fiú megérdemli, hogy külön fejezetet kapjon. Ő a nagybácsi-nagynéni benini iskolájából került hozzánk basic technology tanárnak, még a kezdetek kezdetén. Befészkelődött az adminisztrációs irodába, nem olvadt be a tanárok közé, és abban is eltért tőlük, hogy sosem sikerült neki olyan óravázlatot írnia, ami elnyerte volna Gülü tetszését, ezért köztük állandó volt a konfliktus. Gülü azzal „büntette”, hogy nem volt hajlandó kijavítani az ő vázlatait. Ennél is jobban megkeserítette azonban az itteni életét az, hogy az áttelepülésekor nem biztosítottak neki szállást. Barátoknál húzta meg magát augusztus óta. Életünk kis híján összefonódott, amikor a neki és nekünk tett számtalan ígéret után a nagybácsi felhívott, hogy talált nekünk egy remek lakást egy estate-ben, csak azt nem mondta el a telefonban, hogy oda Ehivel (és a menyasszonyával) együtt kellett volna beköltöznünk. Aranyos fiú, nincs vele semmi baj, de közös lakás, közös konyha, kösz, nem. Aztán mi megkaptuk álmaink otthonát, szegény Ehi meg egyre szorultabb helyzetbe került. Az épp aktuális szállásadójának megérkezett a barátnője, megint költöznie kellett hol, Oshodiba, hol Festacba sodródott, amik baromi messze vannak az iskolától. Tőle tudtam meg, hogy az iskola kertészének is a Chairman fizeti a szállását, de Ehi se lakást nem kapott, se fizetésemelést már három éve. Heti rendszerességgel járt a hotelba, hátha végre sikerül kikönyörögnie legalább egy szobát a nagybácsitól.
Ehivel és Ehis-szel sokat nevettünk a nyomorúságainkon a Madam légfrissítős beszólása után. Ehi elmesélte, hogy épp előző nap találkozott a Chairmannel, és kínjában már azt mondta neki, hogy ha nem kap szállást, akkor visszaköltözik Beninbe. Erre a Chairman annyit mondott: oké, majd ha meglesz a lakás, felhívunk. Könnyezve röhögtünk mindannyian, Ehis meg én még meg is toldottuk néhány jókívánsággal: jó utat, vigyázz magadra, add át a családnak az üdvözletemet. Amikor kiszálltam a buszból, azzal búcsúztam, hogy szép álmokat – valahol. Mióta itt vagyok, még egyszer sem nevettem annyit, mint aznap. Pár napra rá Ehi visszament Beninbe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.