Ez jutott eszembe a szekrényben sorakozó férfiingekről, kabátokról... Berendezkedtünk együtt, vártuk a babákat, de hirtelen vége lett a boldog életünknek, és itt maradtam a ruháikkal, tárgyaikkal, az ikerbabakocsival...
Egyedül képtelen vagyok elmenni a kápolnába a gyerekekhez, és félek, sosem fogjuk tudni meglátogatni őket.
Remélem, Isten megbünteti mindazokat, akik megfosztanak minket ettől.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
KenyaiGyula 2012.01.20. 22:15:03
whiteandblack 2012.01.24. 22:08:30
Írnál arról, hogy mivel indokolta az elutasítást? Mi írásban nem is kaptunk indoklást, csak a beikszelt nyomtatványt küldte el.
Sajnos mi nem tudunk fellebbezni, mert április 5. előtt nyújtotta be a férjem a kérelmeket, most meg már nem szánunk arra újabb százezreket, hogy benyújtson egy újabb kérelmet, aminek az elutasítása ellen fellebbezhetünk...
KenyaiGyula 2012.01.25. 07:26:53
Szia,
Mi is csak az beikszelt nyomtatványt kaptuk vissza (9-es pont).
A sógoromnak van egy ismerőse a külügyben aki valahonnak kiolvasta a beírt indokokat:
- nem adtuk be az igazolást hogy a párom egyetemista. Ez nyilvánvaló hazugság, 3 egyetemi papírt adtunk be mindegyik egymaga is elegendő lenne hogy igazolja.
- az utazást a párom édesanyja finanszírozza. Azt mondták hogy a megadott bankszámlán nincs pénz. Vegig a számlán volt 1.8 millió schilling,nem volt lekötve sem, nyilvánvaló hazugság.
Gyakorlatilag semmibe sem tudtak belekötni, ezért hazudtak.
Van valami ötleted hogyan tovább, ezt nem lenna szabad feladni. Fogjunk össze.
Most fellebeztünk a határozat ellen a hiányolt dokumentumok beadásával.
Üdv,
Gyula