Előre utáltam a közelgő születésnapot, mert tudtam, hogy ez lesz az első, amikor nem Anya telefonja ébreszt. Mini már előző este boldog szülinapot kívánt, aztán mentegetőzött, hogy ajándék nem lesz. Emiatt nem bánkódtam, neki is csak evés-ivás jutott. Másnap 6:22-kor csörgött a telefon, de Anyukám helyett Happy hívott. Ahogy letettem, már bőgtem is. Mini azzal vigasztalt, hogy ő itt van nekem, és ő a mindenem. Ez így is van, majd’ egy éve, amikor Anyát elvesztettem, megígérte, hogy ő lesz az apám, az anyám és a férjem egy személyben. Majd a Mindenem odasettenkedett a ruhásszekrényhez, és letett valamit az ágyra, a hátam mögé. Jól becsapott, mégiscsak vett ajándékot. Ezeket kaptam tőle:
Vacsira kínomban rizst akartam főzni, de az meghangyásodott (nem kár érte, nem volt finom), úgyhogy megfőztem a maradék krumplit meg tojást, és majonézes salátát csináltam belőle. Mini viszonylag korán hazajött, egy üveg borral és azzal az újsággal, hogy másnap megyünk a beach-re Aadizah-val és Nancyvel egy közös ünneplésre, mert Nancy szülinapja is azon a héten volt.
Vasárnap egy órára volt megbeszélve a találka a lányokkal, 11-kor leszakadt az ég, pont úgy, mint húsvétkor, a beach party tehát ugrott. Áttettük a randit 3-ra, és abban maradtunk, hogy akkor eszünk valahol. Aadizah tudott egy Shoprite-ot Yabában, ahol mi még nem jártunk, úgyhogy odamentünk „lógni”. A kötelező fényképezkedés után bevetettük magunkat a kajás részre. Egy szemfüles gyrosos azonnal betessékelt minket az üzletébe, leültetett, és már tolták is elénk az étlapot. Kint kétféle hús szomorkodott a rúdon, de az étlap tele volt pizzákkal, konyhát viszont nem láttunk, úgyhogy rejtély, honnan varázsoltak volna pizzát vagy burgert. Vagyis sejtéseim vannak, de mikrózott pizzát, kösz, nem. Egyébként is koszos volt a hely, nem volt kedvem ott maradni, de a pincérlány startra készen állt felettünk, hogy felvegye a rendelést. Az mentett ki a csávából, hogy az étlapon külön blokkot kaptak a sertéshúsos pizzák, de amikor ujjongva felkiáltottunk, hogy pork, akkor a pincérlány bevallotta, hogy az csak oda van írva, hátha valaki azt szeretne, merthogy ilyen emberek is vannak, de ők nem tartanak sertéshúst. Szomorú képet vágtam és felsóhajtottam, hogy de én sertéshúst szeretnék, úgyhogy elköszöntünk és elhúztunk. Tettünk egy kört, aztán egy másik helyen ettünk gyrost (vagyis shawamát), naná, hogy nem disznó-, hanem csirke- és marhahússal. Fincsi volt, és jól szórakoztunk. A lányok kaptak jégkrémet is, de a sütizés elmaradt, mert épp készpénzszűkében voltunk, ugyanis Mini elhagyta a bankkártyámat. :)
Hétfőn Mini hozott egy adag suyát, azzal, hogy ez már tényleg az utolsó szülinapi ajándékom, de megint becsapott, mert a java kedden jött, torta Lagos legjobb cukrászdájából. A pénz már nem számított, addigra megvolt az új kártya. Ez tényleg a legfinomabb torta, amit itt ettem, bár nekem még mindig hiányzik a krém a közepéből.
Küldtem belőle a lányoknak a szállodába, de így is rengeteg maradt, ezért az egy év alatt leadott nyolcból visszajött vagy két kiló. Sebaj, mióta kijöttem, -13-nál tartok (vagyis tartottam a múlt héten).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.