Szültem egy kislányt, Magyarországon, egyedül, Mini nem volt velem. A baba az anyukámmal volt szülés után, én csak két nap múlva mentem meglátogatni őket. Egy rácsos kiságyban feküdtek mind a ketten. A kislány inkább két évesnek tűnt, mint két naposnak. Hosszú, barna haja volt és világos bőre. Aggódtam, hogy Mini mit fog szólni ehhez a világos gyerekhez, aki semmiben nem hasonlít rá. Alaposan végignéztem, hátha találok valami hasonlóságot, aztán találtam a hajában néhány nagyon göndör tincset, akkor megnyugodtam, hogy mégiscsak van benne valami az apjából. A kislány puszikat dobált nekem a rácson keresztül, csücsörítette a szájacskáját, én meg iszonyú büszke voltam rá, hogy már miket tud, pedig csak most született.
Egyszer már álmodtam hasonlót, akkor szintén egy kislányt szültem, akkor is egyedül, Mini nélkül. Amikor megkérdezték, mi legyen a neve, rávágtam, hogy Lackó (?!!!), de mindenki tiltakozott, mert az fiúnév, úgyhogy végül azt mondtam, legyen Alizka. Ez a kislány szintén nagyon sápadt bőrű volt, világosbarna, de nagyon göndör haja volt és gyönyörű zöld szeme.
Amikor elmeséltem Mininek, hogy világos gyereket álmodtam magunknak, nagyon boldog volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.