Először fordult elő, hogy Minivel kimentünk napközben egy közeli kifőzdébe ebédelni, mert a szállodában enni sokkal többe kerül, ráadásul az utóbbi időben volt, hogy elfelejtették a rendelésünket, volt, amikor hajat találtunk a kajában, tegnap meg romlott tojást adtak Mininek. Így esett, hogy amikor megtörtént az elmúlt hetek egyetlen eseménye, nevezetesen hogy útra keltek a kollégáim az észak-európai partnereink felé, én nem voltam az irodában. Ma nem jelezték, hogy megyünk, nem úgy, mint a múlt héten, amikor kétszer is beharangozták, de egyszer sem jutottunk a kapun túl. Max. húsz percet töltöttünk odakint, és visszatérve Daniel azzal fogadott, hogy kerestek a kollégáim, mondta nekik, hogy elmentem, úgyhogy E.D., I.G. és Benita hármasban mentek el, mert nem találtak. Halkan megjegyeztem, hogy felhívhattak volna, hogy megkérdezzék, hol vagyok, a XXI. században élünk, de tudom, túl sokat várok tőlük...