Legfőbb ideje Kajururól írni, mert éjjel azt álmodtam, hogy valaki kiengedte a krokodilokat, én meg zokniban és papucsban próbáltam menekülni előlük, de a papucs csúszott a füvön, a zokni meg a papucson, esélytelen voltam.
Amit a helyről tudni érdemes, azt mtikiti már összefoglalta emitt: http://mtikiti.wordpress.com/tag/kajuru-castle/
Annyit azért elárulok, hogy egy német pasas épített a csodás szavanna kellős közepére egy kastélyszállót, belül luxus, kívül hamisítatlan, IGAZI Afrika. Nem illik ide, ez kétségtelen, de a kezdeti ellenérzések fokozatosan elmúlnak, ha már belülről szemlélődsz.
Szóval, miután felerőszakoltuk a kocsit a 45 fokos kaptatón, ezek fogadtak minket.
Álmomban oroszlánként vetették magukat utánam, de a valóságban olyanok, mint a szobrok, az egyik mintha megmozdult volna egyszer, de az lehetett érzékcsalódás is. Megtudtuk, hogy kéthetente esznek egy-egy csirkét, nagyon gazdaságos az üzemeltetésük.
Egyik ámulatból a másikba estünk a kastélykertben. Cicák is vannak! Micsoda kilátás! Micsoda növények! Medence!
Minden perc egy újabb csodás felfedezés: nézd, innen úgy tűnik, mintha az ablakból ki tudnál lépni a hegyre, nocsak, ott egy üvegasztal a teraszon (A teraszon?! Elveri a jég! Jaaa, mégse...), kemence is van, este meg innen lehet nézni, ahogy hazajön a csorda. Aztán feltűnik a méregzöld bokrok között tekergő vörös útkígyó, és akkor már azt érzem, legszívesebben örökre itt maradnék.
A csillogó, tágas konyha önmagában is maradásra tudna bírni, a miénkhez képest maga a Paradicsom. A gyönyörű gáztűzhelyen bármikor készíthetnék lángost, úgyhogy semmi okom nem lenne visszatérni a civilizációba. A közösségi terek agyonnyomnak a kötelező várkellékekkel, van itt kovácsoltvas csillár, valódi, súlyos buzogány, rengeteg címerpajzs, titkos folyosó, könyvespolc mögötti titkos zug, lovagi páncél... De nicsak, mit látok a lovag előtt? Csak nem Nigéria kultikus tárgyát, a festékesvödröt? De bizony, ez a minden háztartásban nélkülözhetetlen eszköz itt is felbukkan, és ettől máris kevésbé nyomasztó a légkör.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.