A hétvége természetesen takarítással telt. Majdnem a teljes szombatom ráment a fürdőszobára, minden egyes csempén, csapon, csövön háromszor mentem végig, spaklival, dörzsivel, ronggyal küzdöttem a vakolat-, fuga- és festékfoltok ellen. A végeredmény csillog-villog, csak a vajszínű tükör meg a festékesvödör rontanak a képen, de mindkettőt meg tudom magyarázni. Sima tükörből ugyan van választék, azonban ez a polcos csak ebben a formában, ebben a színben elérhető, de ezt akár a dugóban is meg lehet venni egy ezresért. A felfüggesztéséhez egy széthajtogatott – színben legalább passzoló – vállfát használtunk fel. :)
A festékesvödröket vasárnap újítottuk be, amikor kifogyott a víz a csapból. (Azt el is felejtettem mondani, hogy működő zuhanyzónk van!) Sajnos áram nélkül itt sem lehet vizet pumpálni, az pedig egész hétvégén nem volt, ezért lementünk körülnézni, honnan lehet vizet szerezni, és út közben belebotlottunk az udvaron sorakozó, vízzel teli vödrökbe. Magunkhoz vettünk kettőt, így a vécélehúzás megoldódott, mosogatáshoz, főzéshez pedig vettünk zacskós vizet.
Így néz ki a konyhaszekrény, miután Mini lefestette a falait:
A cuki kis gáztűzhelyemen hipp-hopp megfő az étel, és a lábosaimat sem lepi be a fekete korom. (Van négy lábosunk és egy serpenyőnk, bibíí.) Legjobban annak örülök, hogy végre asztalnál eszünk, nem a matracon kuporogva, úgy, hogy a térdem a fülemet veri.
Felmerült bennem, hogy ha már véletlenségből természetes színeket kaptak a falak, akkor ebben a lakásban tartózkodnom kellene a műanyag termékek felhalmozásától. Nehéz elhatározás volt, mert annyira imádom a műanyagot, mint a rózsaszínt, de el tudtam képzelni, hogy majd natúr fa bútoraink leszne
k, a konyhába pedig tipikus itteni kerámiatányér és fém felszerelések kerülnek (minimális fekete műanyag esetleg előfordulhat a szedőkanalak nyelén például). De hogy, hogy nem, nincs pénzünk természetes anyagokra! :D Muszáj beérnünk a plasztik kerti székkel, és egyelőre abból a teszkós étkészletből eszünk, amit 1500 forintért vásároltam össze (hatosával került 500-ba a szivárványos tányér-, tálka- és pohárszett). A szedőkanalakra viszont Mini beszélt rá, én hajlottam az ezüst-fekete összeállításra, de Mini megtalálta ezt a színpompás darabot, ami olcsóbb is volt, mint a másik, így igent mondtam rá. Szóval, akaratomon kívül kezdenek elárasztani újra a műanyagok, de legalább kifelé jövök a barbie-skodásból, úgy tűnik, a narancssárga lesz az új rózsaszín.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.