Naija Wife

Február 1.

Röviden PTA, de mégsem Parents-Teachers Associationnek, hanem Parents-Teachers Forumnak hívják, csak hogy engem összezavarjanak. De nem csak engem sikerült megkavarni, a szülőket is, mert az első értesítőben azt írták, 12-14 óráig tart a szülői, de aztán a Mistress rájött, hogy aznap esküvőre kell mennie, ezért küldtek egy újabb levelet, amiben már 9 órai kezdés szerepelt, és 9 óráról szólt a szülőknek küldött sms is. Meg is mondták, hogy úgysem fogja senki észrevenni az időpontváltozást, mert csak a második levelet nézik, de egy anyuka fejében a dél maradt meg, fél háromra oda is ért az iskolába, és tajtékozva hívta Joyt, hogy miért nincs az iskolában senki. Volt szerencsém végighallgatni a társalgást, kárörvendő kis vigyorral a bajszom alatt, mert épp együtt mentünk hazafelé. Joy adminisztrációs tévedésre fogta, aztán a Mistress-szel azon háborogtak, hogy miért nem olvasta el a nő alaposabban a második levelet. Muszáj volt odadörgölnöm nekik, hogy figyelmeztetni kellett volna szülőket a megváltozott az időpontra, vagy legalább nagyobb, vastagabb betűvel szedni, és hogy erről beszéltünk is akkor, amikor a Mistress bejelentette, hogy neki délben nem jó, mert esküvőre megy. Ez amúgy megint kamu szöveg volt, a karácsonyi bulinál ugyanígy nyekergett, hogy neki a szombat nem jó, aznap esküvőre hivatalos, de szerintem se akkor, se most nem ment, mert nem volt rajta se új paróka, se új műköröm, amik nélkül egy ilyen esemény elképzelhetetlen.

Ismerve a helyi szokásokat, a 9 órához képest másfél órával későbbre tették a kezdést, arra még ráhagytunk 20 percet, és 11 előtt nem sokkal el is kezdődött a buli, akkor még csak 8 résztvevővel (később jöttek még 2-en). Természetesen nekem kellett felolvasnom a köszöntőt, amit közös ima követett. Érdekes, hogy minden rendezvény, szülinapi buli, még a tanulmányi verseny is imával kezdődik és végződik. Párszor előfordult, hogy engem kértek fel az imára, de mindig elhárítom, mert fogalmam sincs, mit kellene mondani, és különben is idegen tőlem ez a dolog. Bár mostanra annyi ilyet hallottam már, még az is lehet, hogy sikerülne...

Maga az értekezlet nem volt egy nagy durranás, minden a szokásos, a síró kisgyerekek ki lettek paterolva, az lett megválasztva SZMK-elnöknek, aki először megszólalt, voltak okos hozzászólások – például a poliészter egyenruha miatt – és persze hülye hozzászólások is. Az egyik anyuka például azért pampogott, mert nagyon megemelkedett a tandíj, pedig csak annyival fizetett többet, amennyit az előző ciklusban elfelejtett befizetni. Kaptak fánkot zacskóban, hogy legyen mit hazavinni, meg üveges kólát, hogy legyen mit kiborogatni.

Annyiban eltér az otthoni és az itteni SZMK, hogy itt az iskola is képviselteti magát a testületben, ezért delegáltak engem meg a Gülüt. A többi frissen választott tisztségviselővel tartottunk egy külön értekezletet is: ima, hosszas köszöntő, megígérték, hogy szereznek anyagmintát és varrónőt az egyenruhához, ima. Felelős, határidő nincs, jegyzőkönyv lezárva 13.40-kor (nem én vezettem).