Január 26.
Pénteken és szombaton lesikáltam a bejárati ajtóról is az összes festék- és cementfoltot, vigyázva, hogy ne tegyek kárt a festékben. Nagyon kemény meló volt. Vasárnap délután bevásárlásból jövet nem tudtuk kinyitni az ajtót, ki kellett hívnunk a „carpentert”. Nyilván jobban jártunk volna egy lakatossal, mert a faszi két órán keresztül küzdött egy pajszerrel meg egy kombinált fogóval, szétbarmolta a fényesre suvickolt ajtómat, majd egy iszonyú rúgással végül kinyitotta, de rajta hagyta a negyvenkettes lábnyomát. Időközben este lett, nem tudtunk új zárat venni, ezért átrakta ide a konyhaajtó zárját, és Minivel abban maradtak, hogy az ember vesz egy új zárat, majd jön és azt is beszereli. Pár nap múlva meg is érkezett egy pöpec, 2500 nairás zárszerkezettel, és legnagyobb megdöbbenésemre felszerelte a konyhaajtóra. Mini adott neki még egy ezrest meg egy üveg sört, én meg csak pislogtam, hogy ez most mi volt. Azt hittem, az új, masszív zár a bejárati ajtóra kerül, ehelyett ott díszeleg a konyhaajtón, amit nemhogy bezárni, becsukni se fogunk soha. Ráadásul a pénzünk a végét járta, be is gurultam, hogy ilyen fölösleges dologra költöttünk, pedig annyi minden hiányzik még.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.