Váratlanul jöttek, bejelentés nélkül, ok nélkül. Akkor már túl voltunk az első elutasításon, de még nem volt beadva a második vízumkérelem. Telefonon hívogattam a konzult, elküldtem neki mailben, de még időpontot sem kaptunk tőle. Viszont érdeklődött nála, majd a minisztériumnál egy újságíró. Nyilván ennek hatására jelentek meg a bevándorlási hivatal emberei, "maga akarja idehozni a férjét" felkiáltással. Elsőre elengedték a fülük mellett, hogy nincs is semmilyen eljárás folyamatban, csak a vizit végén esett le nekik, hogy nincs beadva semmilyen kérelem. Azt azért elmondták, hogy a konzul küldött délután egy faxot, s ők - mert a hivatal ilyen nagyszerűen működik - este már ki is jöttek jegyzőkönyvet felvenni.
Mindent tudni akartak a megismerkedésünkről, az életünkről, de egy dolog nem érdekelte őket: az, hogy gyerekeink voltak. Ebből a részből semmit nem írt le a pasas, és amikor megkérdeztem, hogy a gyerekekről miért nem ír, azt mondta: "Asszonyom, a jogszabályok alapján meg nem született gyerekeket nem tudunk figyelembe venni.". Kicsit indulatosan felvilágosítottam arról, hogy az én gyerekeim éltek, az egyik egy, a másik másfél napig, van születési és halotti anyakönyvi kivonatuk, de ők eldöntötték, hogy ezek nem léteztek, ennyit erről. A végén kértem, hogy a "megjegyzés" rovatba írják be, hogy gyerekeink voltak, erre a másik pasi azt mondta a jegyzőkönyvvezetőnek: "Akkor ír le, végül is papír, az van.".
Ha az ő gyerekeik születnének meg a 22-23. héten, akkor megtudnák, mi a különbség a megszületett és a "meg nem született" gyerekek között.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.