Decemberben még nagyon boldog voltam, hogy egy nap alatt megkaptam a vízumot, de itt jött a feketeleves: három hónap helyett csak egy hónapot pecsételtek érkezéskor. De semmi baj, van egy ismerősünk, egy immigration eagle, egy olyan srác nővére, akinek szintén magyar felesége van, Ági, vele "telefonbarátnők" vagyunk.. 5-én elmentünk a nővérhez (még most sem tudom, hogy hívják), előtte felhívtuk, hogy indulunk, "gyertek nyugodtan, itthon vagyok", de természetesen nem volt otthon, legalább egy órát vártunk rá. Nem kell zokon venni, ez teljesen normális. Amíg vártunk, kaptunk egy üveg alkoholmentes bort, ilyet sem láttam azelőtt. Amikor megérkezett, puszi-puszi, majd eltűnt a konyhában háromnegyed órára. Nagy sürgés-forgás volt, majd kaptunk sült csirkét, tésztát ketchuppal, rizst meg valami szószt, valamint újabb italokat. Közben felhívták az öccsét, hogy itt vagyunk, Mini is beszélt vele, én pedig felhívtam Ágit, hogy mindenki azonnal értesítve legyen :D Evés után odaadtuk az ajándékunkat, majd 3 óra elteltével elő lehetett vezetni, miért is jöttünk. Kiderült, hogy mindenkivel ezt csinálják, elő is húzott néhány útlevelet a táskájából, hogy megmutassa, mennyi embernek intézi ugyanezt, volt köztük cseh, arab... Búcsúzáskor meghívott másnapra a lánya szülinapi bulijára; azt mondta, 2 órától jöhetünk. 

Másnap csináltattunk útlevélképet, majd megérkeztünk a buliba 4 után. Ugye mondanom sem kell, hogy sehol senki, néhány vendég üldögélt a nappaliban, bömbölt a zene és egy zsúrkocsi állt a szoba közepén, innen lehetett tudni, hogy jó helyen járunk. Lassan szállingóztak az ételek-italok a konyhából, valamint a további vendégek, néha látni lehetett a házigazdát is félig kicsinosítva, a családtagokat és az ünnepeltet hétköznapi ruhában. A kanapén velünk együtt nyomorgó pár fiú tagjáról kiderült, hogy volt már Budapesten, sőt, tulajdonképpen Európa legtöbb klubját ismeri, volt közös témánk, így eldumáltuk az időt velük. Közben néha letettek ezt-azt az asztalra, de amikor szóltak, hogy együnk, négy tál volt előttünk, tányér, evőeszköz egy sem :) Szerencsére kérésre hoztak mindent. Később bevonult a család ünnepi díszben, iszonyatos fotózkodás kezdődik, a képek háromnegyedén nekem is szerepelnem kellett. Itt már visszaöltöztek kényelmes ruhákba és ropják a táncot:

Sajnos hiába vagyunk puszipajtások, a vízum hosszabbításáért ki kellett fizetnem a 25 ezer nairát, kb. 35e Ft-ot ;-(