Rand, akivel dolgoznunk kellene, rólam megfeledkezett az utóbbi hetekben, Danielt kajáért, telefonkártyáért küldözgeti, ezen kívül egy érdemi feladatot bízott rá, a hajónaplók ellenőrzését. Keservesen lassan telnek így a napok. Egyáltalán nem ad feladatot, igazából azt sem tudom, minek ülök itt. Bár az az igazság, hogy nincs szüksége segítségre, a munkáját napi 3 órában el lehetne végezni, új partnerek felkutatására pedig nem pazarolja az idejét. Felajánlottam neki, hogy segítek ellenőrizni a hajónaplókban szereplő kilométereket, azt mondta, nagyszerű, ezt én is meg tudom csinálni, itt vannak a számok, így és így kell - itt már csorgott a nyálam, hogy milyen jót fogok dolgozni -, DE nem most, talán majd a jövő héten. (Jövő héten, később = soha.)
Egyébként nem is nagyon beszélünk egymással. Néhányszor szembeszálltam vele, amikor Joy-jal szemtelenkedett, ebből látta, hogy én nem fogok neki bólogatni mindenre. A többiek mondogatják, hogy "yes, sir", de én egyáltalán nem vagyok alázatos, nem is hívom Mr Randnak, csak Randnak, ő sem szólít engem Madame Aliznak. A megszólításra egyébként nagyon ügyelnek házon belül is, Mr Sola, Madame Joy, Miss Benita... Rand egyszer kérdezett valamit tőlem, mondtam, hogy nem igazán tudom, erre ő: a google tudja, ingyen van. Mondtam, hogy ha szeretne tőlem valamit, akkor kérjen meg, mert ha csak mond valamit, aztán néz rám, abból nem tudom, hogy mit akar. Persze tudom, de nem szeretném, ha velem is úgy beszélne, mint a többiekkel.
Nyilván észrevette, hogy messziről kerülöm, de sajnos nem nagyon tudom leplezni az undoromat. A hosszú körme még hagyján, de beszéd közben nyalogatja a száját, és naphosszat panaszkodik, hogy neki jobb autó kell, kevés pénzt adnak telefonálásra, nem tud dolgozni ezen a laptopon, kell neki egy tablet, hogy jobban menjen a marketing. De ami miatt hánynom kell tőle, az az, hogy vonzódik a kislányokhoz. A telefonján egy kb. 13 éves lány képe van, azt mutogatja, hogy ő az élete, nagyon szereti, mert nagyon intelligens... és közben nyalogatja a száját. Beteg állat. Mininek mondtam, hogy úgy vettem észre, Rand szereti a kislányokat too much, erre ő: three much, és elmesélte, hogy Rand egy darabig náluk lakott, vele egy szobában (ahol, ugye, egy matrac van csak, azon is osztozni kell), ahova 16-18 éves lányokat hozott, és szanaszét hagyta a használt óvszereket. Rövid idő alatt ki is tették a szűrét emiatt.
Még egy jellemző sztori róla: tavaly egy templom Don Moent fuvaroztatta (http://en.wikipedia.org/wiki/Don_Moen_(singer)), akkor Mini még sofőr volt, ő szállította, és nagyon elégedettek voltak vele. Hogy dicsekedjek, mellékesen beillesztek egy képet róluk:
Most ugyanez a templom kért öt kocsit meg Minit sofőrnek, azzal, hogy ha ő nem vezet, akkor mástól bérelnek autót. Természetesen belementek, hogy Mini vezetni fog, de Rand kikötötte, hogy fizessenek neki távolléti díjat, mint a vidékre utazó sofőröknek, napi 1500 nairát. A díj egyébként egy ezres, de Rand úgy számolt, hogy az ötszázast ő kapja, csakhogy ráfázott a sompolygásra, mert Mini elküldte a francba. Nyilván tudja, hogy tudok a sztoriról, így tovább mélyült a szakadék közöttünk.
És akkor elérkeztünk a tegnapi naphoz, amikor Rand úgy kelt fel, hogy mostantól főnökebb lesz a főnöknél, és értekezletre hívta Benitát, Danielt és engem. Hosszas bevezetőt tartott, hogy egész hétvégén azon gondolkodott, hogyan tudnánk jobban dolgozni, ezen túl minden hétfőn értekezlet lesz, blablablabla. Benita nem is leplezte, mennyire nem érdekli, Daniel oda se bagózott, jól indult. Aztán hirtelen nekünk szegezte a kérdést, hogy mit tudnánk tenni azért, hogy jobban menjen a marketing. Daniel illedelmesen válaszolt, Benita tessék-lássék, én meg mondtam, hogy szerintem neki kellene felvilágosítani minket, hogy mit tehetünk a cégért. Azzal tisztában van, hogy mi nem tanultunk marketinget, nem is értem, mit vár tőlünk. De nagyon komolyan vette a főnök szerepét, a segítségünkre sietett, elmagyarázta, mi is az a marketing: mi a céget reprezentáljuk, ezért ha reggel felkelünk, az marketing, ha felöltözünk, az marketing, ha feltesszük a szemüveget, az marketing. Visszakérdeztem, komolyan gondolja-e, hogy ha felveszem a szemüvegem, az marketing. Az.
Most már tudom, miért kapom a fizetést.
Ő meg ezért:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.