Indításnak ez a látvány fogadott reggel a konyhában:
.jpg)
.jpg)
Legalább 8 percig vacakoltam a petróleumfőzővel, mire sikerült a háromnegyedét meggyújtani. Füstszagom volt, hányingerem és hasmenésem már megint.
Indulás előtt észrevettem, hogy nincs meg a kardigánom, amit nemrég vettünk. Gyanús volt, hogy előző este az Addide előtt hagyhattam, mert amikor kiszálltam a kocsiból, ráléptem valamire, csak akkor nem gondoltam, hogy az az én cuccom. Arra kanyarodtunk, hátha ott lesz még, és csodák csodájára megtaláltam! Koszos, nedves volt, de megvan :) Köszi, Addide!
.jpg)
Már nagyon közel jártunk az irodához, amikor Mini hirtelen elhúzta a kormányt, hogy elkerülje az ütközést egy busszal, de nekiütődött egy Mercedesnek, aminek eltört a lámpája. Daniellel együtt kiszálltak, hogy elrendezzék a dolgot. Annyit láttam a visszapillantó tükörből, hogy hevesen gesztikulálva beszélnek a másik autóban utazó két pasival, majd benyúlt egy kéz az ablakon, megszorította a kezemet: Rand volt, aki csatlakozott a Mercedes előtti kis csapathoz. Pár perc múlva véget ért a kupaktanács, mert kiderült, hogy mindenkinek van biztosítása, megkönnyebbülve indultunk útnak, a hátsó ülésen a másik kocsi utasával, aki valamiért hozzánk csapódott.
Ezek után nem volt meglepő, hogy az internet hiperlassú volt egész nap, dolgozni nem lehetett, híreket olvasni sem, blogolni sem, jól jöttek a letöltött könyvek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.