Szombaton fodrászhoz mentem egy alapos hajmosásra és fonásra. Legutóbb 700 nairát fizettem mosás nélkül egy sima fonásért, akkor Eunice berágott, mert neki egy kiló póthajjal együtt került ennyibe a frizurája, így most elkísért, hogy elejét vegye a túlárazásnak. Tavaly januárban több mint háromezer nairát fizettünk, és akkor nagyon örültünk, hogy milyen olcsó volt a mosás, szárítás, fonás, hajbiszbasz, két fésű, ezért múltkor nagyon meglepődtem, hogy "csak" hétszázat kért, de kiderült, hogy még ez is nagyon sok. 

A "szalonban" kisebb tömeg volt, abban maradtunk, hogy hajmosás után hazamegyek és otthon várom, hogy hívjanak (plusz szárítom a hajam a napon, mert áram nem volt.) A mosás leírhatatlan élmény volt, kétszer alaposan megmosta a hajam, majd balzsamot tett rá, aztán megfésülte. Én nem tudom már ilyen jól megmosni otthon, hiába mosom meg kétszer egymás után. Lehet, hogy a hideg víz miatt van, mindenesetre hetek óta büdösnek éreztem a hajam, most viszont ragyogóan tiszta. Szerintem két és fél, három órát vártunk, de Tola, a fodrász segédje (meg időnként a miénk is), nem jött értem. Hét körül Eunice-szal latolgattuk, mi legyen, aznap már nagyon késő volt átmenni a fodrászhoz,  Eunice attól tartott, hogy Mama Aminor aznap már nem is dolgozik, mert "terhes, ezért lusta", másnapra meg két programunk volt, nem fért volna bele az időbe, de Eunice kihúzott a csávából, megcsinálta nekem. :) Kilencre végzett, ilyen lett: