Hétfőn fél ötkor keltünk, hogy időben kiérjünk Ikoyiba, a bevándorlási hivatalba, ahol a nagybácsi cimborájával volt találkánk. Félúton kiderült, hogy az ember úton van Abujába, vissza kellett fordulnunk, de szerencsére még aznap délután találkozhattunk vele. Nagyon kedvesen fogadott, az asszisztensének úgy mutatta be Minit, mint jó barátját, és azt mondta neki, "ne öld meg, mert ha megölöd, én megöllek téged" (annyit tesz: nem kell túlzásba esni az árakkal).

Először a spec. bevándorló státusznak néztek utána, ezt házastársak kaphatják, 50 ezer naira, de csak 3-4 hónap múlva lenne kész. Ez nekünk késő, mert a vízumom 18-án lejár, ezért telefonáltak Abujába, s onnan az a tanács jött, hogy kérjünk tartózkodási engedélyt, ami szintén 3-4 hónap alatt készül el, de addig kapok egy visszatérésre jogosító vízumot, ami addig érvényes, amíg le nem jár az útlevelem. A kettő együtt 60 ezer, durván számolva két hosszabb út vízumdíjából jöhetek-mehetek, addig maradok, ameddig akarok.

Ha otthon kérsz tartózkodásit, be kell csatolni munkaszerződést, bankszámlakivonatokat (rajta milliókkal), biztosítást, tulajdoni lapot, meghívólevelet, házassági akvi. kivonatot, helyszíni ellenőrzést tartanak, órákig faggatnak, hátha nem tudod, milyen színű a házastársad fogkeféje vagy ágyneműje, ehhez képest itt ezek kellenek: kérvény tőlem, levél Minitől, amiben felelősséget vállal értem, az útlevelem, Mini útlevelének másolata, 2-2 útlevélkép, a házassági anyakönyvi kivonat másolata. A levelekkel nem kellett bajlódnunk, megírták helyettünk, ahogy a fénymásolatokat is ők csinálták. Mini kért munkáltatói kölcsönt, készíttettünk útlevélképeket, plusz kinyomtattunk két fotót az esküvőről, és tegnap leadtunk mindent a hivatalban. Három hét múlva mehetünk a vízumért, mindenféle izgalom nélkül, hogy megkapom-e vagy sem.