Már megint egybecseng az álom és a valóság. Álmomban egy idős doktornő mondta, hogy "Végre megvan az annyira vágyott bébi", majd rengeteg vér jött belőlem, és tudtam, hogy elvesztettem a babát. Egyelőre azonban nincs mit elveszteni, mert öt hónap alatt semmire sem jutottunk, annak ellenére sem, hogy fakéreglevet meg gyökérázalékot ittam, és már kétszer átestem a méhmegnyitási szertartáson.
Nem meséltem el Mininek az álmot, ma mégis azzal jött be az irodába, hogy megyünk a kórházba kivizsgálásra, mert az anyukája ezt javasolta. Megkonzultálta a dolgot Joy-jal, aki megmondta, melyik kórházba menjünk. Csakhogy ma - ahogy azt megálmodtam - elkezdődött a ciklusom.
Mióta betöltöttem a 36-ot, gyakran érzem, ahogy összeszorul a szívem attól a gondolattól, hogy már túl öreg vagyok. Pedig megígértem Anyának, hogy unoka nélkül nem megyek haza.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.