Naija Wife

Északi kirándulásunk célállomása Abuja volt. 2010-ben utáltam ezt a várost, mert csak sztrádákat, irodaépületeket és sűrűn felhúzott lakóházakat láttam, rideg volt és befejezetlen. Észre sem vettem, hogy megérkeztünk, Mini szólt, hogy már Abujában vagyunk, de hiába meresztgettem a szemem, sehol láttam a várost. Most pont ugyanilyen, onnan tudod, hogy megérkeztél, hogy látod a Zuma rockot, aztán még egy órát autózhatsz úgy, hogy továbbra is csak utakat, felüljárókat és építkezéseket látsz. Egyforma házakból álló estate-ek követik egymást, csak a tetők színe változó, piros, kék vagy homokszínű, de egy tömbön belül az összes ugyanolyan. A céges házak is egy ilyenben vannak, így belülről is láttam a csodás estate-szerkezetet: kerítéssel körbevett, egy kaptafára épített házak, olyan közel egymáshoz, hogy az ablakból kihajolva bekopogtathatok a szomszéd ajtaján, sehol egy tér, még az üzletek, kocsmák meg az „éttermek” is beleolvadnak a környezetbe, már ha vannak. Mi hosszas keresgélés után egy helyet találtunk, ahol le lehetett ülni enni, és ott is csak mikrós rizs volt, de a melegítésre vártunk vagy fél órát, mert akkor már kerek egy napja nem volt áram, a generátorból meg kifogyott a benzin, amit csak a kerítésen túl lehet venni, de hál’ Istennek nem kell egy benzinkútig elügetni érte, mert van feketepiac. Azt hittem, a fővárosban jobb az áramellátás, de úgy látszik, a generátorormaffia keze ide is elér.

A házak belülről ugyanolyan rossz elrendezésűek, mint otthon (mármint Lagosban). Veszel egy téglalapot, kikanyarítasz belőle három kockát meg egy bazi nagy és egy kicsi téglalapot, aztán a három kockából leválasztasz egy kis téglalapot, és kész a három lakosztály fürdőszobával, a konyha és egy óriási nappali. A céges ház nappalijában van egy tévéállvány tévével. Ennyi. Az ott élő sofőr, a felesége meg a gyerek a földön ülve nézik a tévét, ha épp van áram. A konyhába csak belépni lehet, mozgásra nincs hely, viszont karnyújtásnyira van minden. A szobából leválasztott fürdőszoba is túl kicsi, az előtte lévő rész holt tér, oda pont nem fér semmi, de nem is lenne mit odarakni, mert a berendezés egy beépített „szekrényből”, egy matracból meg egy székből áll. (Szekrény = egy deszkapolc alatta a fogasként szolgáló léccel.) A fürdőszobában az ajtóval szemben áll a nem működő tartállyal ellátott, félig lelógó vagy hiányzó ülőkéjű vécé, oldalt van egy kézmosó nem működő csappal, és a kettő közé biggyesztve van egy fali csap, alatta az elmaradhatatlan festékesvödörrel, amit arrébb kell rúgdosni, ha használnád a vécét. Itt a fali csap egy olyan csonk volt, ami elzárva csöpögött, kinyitva meg felfelé bugyborgott belőle a víz, természetesen mindez derékmagasságnál kicsit lejjebb helyezve, nehogy alá lehessen állni. Amikor fürdéshez használható műanyag edényt vásároltunk, azon tűnődtem, a fürdőszobaszabvány vajon a plasztikgyártó maffia találmánya-e. 

Abuját azért sem szeretem, mert egy órát lehet autózni benne úgy, hogy nem találsz kaját. Most már tudom – mert Juditka felvilágosított –, hogy minden üzletház aljában lehet kebabot kapni, amit itt shawarmának hívnak és virsli is van benne, de ezek a kocsiból nem látszanak, mi egy KFC vagy bármi más emblémát üldöztünk. Nagy sokára találtunk egy csirkés gyorséttermet, ahol a rendelés a szokásos: ilyen menüt kérünk (az egyetlent, amiben nem lába vagy szárnya van) – az most épp nincs – jó, akkor sajtburgert – sajt most épp nincs – akkor legyen egy sima hamburger sült krumplival, még egy burger, egy Fanta és egy 5alive – és akkor kihoznak összesen két burgert. Ennyit a fővárosról.

Zuma rock – Sehonnan sehova nyíló városkapu – Egy jellegzetes (jellegtelen) estate 

Viszont útközben isteni csemegérkre bukkantunk. Lagosban nincs tehéntej, mert ide csak a kiöregedett marhákat hozzák a piacra vágóállatnak, de Északon van, csinálnak is belőle joghurtot (vagy inkább csak aludttejet?), abból pedig kukoricalisztes golyókat sütnek csilis és újhagymás-csilis változatban. Végre valami sós! A kukoricagolyókra Kaduna és Kajuru között tettünk szert egy piacon, és egész addig azt gondoltam, ez volt a legjobb kaja, amit Nigériában ettem, amíg fulani kislányok be nem lógatták az ablakon a sült sajtos zacskóikat Kogi state-ben. Na, AZ volt minden idők legeslegjobb nigériai kajája! 

Corn cake – Sült sajt

Úti beszámolómat egy érdekes szokással zárom: a lerobbant autók nemcsak a piros háromszöget teszik ki (már ha van nekik), hanem kitépett fűcsomókat is raknak az útra, hogy időben el tudják kerülni őket a száguldók. Sebességkorlátozásra amúgy csak a kátyúk szolgálnak az országúton, aminek meg is van az eredménye, az utakat összetört, kiégett roncsok szegélyezik, és találkoztunk olyan kamionnal is, ami a betonpilléren billegett az út közepén.