Naija Wife

Lakva tényleg megismerszik az ember, néhány hét együttélés után már mi is többet tudunk Prosperityről, és nem feltétlenül jókat. Hirtelen egy jó dolog jut eszembe a társbérletünkről: beköltözése után pár nappal a nagybácsi vett nekünk egy gázfőzőt, mert Prosperity méltóságon alulinak tartja a petróleumos tűzhelyet. A kaja azonban nagyon fontos lehet neki, mert egyszer a kocsiban egy órán keresztül győzködött minket arról, hogy közösen kellene alapanyagokat vennünk és főznünk. Többször hangsúlyozta, mennyit spórolnánk, ha nem ennénk állandóan a hotelben. Elég ritkán eszünk ott, mert amilyen drága, olyan rosszul főznek, de ahhoz sem lenne köze, ha naponta háromszor étkeznénk a szállodában. Szerinte fölkelhetnék hatkor, és egy óra alatt megfőzhetném az ebédet, amit magunkkal vinnénk. Szerintem meg így is hatkor kelünk, de az egy órába nekem nem fér bele a főzés, legfeljebb egy tojásrántottára futná az időből, mert ahhoz csak egyszer kell a kútra menni vízért, és csak a serpenyőt, egy kést, egy villát, egy szedőkanalat és egy műanyag dobozt kellene elmosogatnom főzés előtt és után, de ezt nem mondtam neki, mert tudtam, hogy az egész hegyibeszéd arra megy ki, hogy vegyünk legalább egy zsák rizst a közösbe, amit aztán majd ők megesznek. Ezt már csak azért is elfelejtheti, mert soha nem főzök rizst, és most egy ideig enni sem fogok egyáltalán.

Egyik vasárnap épp a konyhában tettem-vettem, amikor good morningozott mögöttem egy idegen hang, hátranéztem, és szembetaláltam magam egy lila parókás madáriejsztővel. Mondott még valamit, de azt már talán a sokk miatt nem értettem, kérdőn néztem rá, erre megnyugtatott, hogy csak üdvözölt. Nagyra értékeltem, hogy üdvözölt engem otthon, de sajnos a bemutatkozásra nem vette a fáradságot, abból jöttünk rá, hogy ez Prosperity barátnője, hogy a fiúk szobájába láttuk bemenni. (Már megint hárman egy matracon b@sszus!) A lila hajú lány nevét azóta sem tudjuk, bár volt olyan reggel, amikor Prosperity busszal sietett munkába, a csajt meg otthagyta nekünk, hogy vigyük el Ikejába, de némán ülte végig az utat. Vele se leszünk barinők, ez már biztos. 

És Prosperityvel is tartjuk a három lépés távolságot, ugyanis az történt múlt héten, hogy miután szokás szerint hazafuvaroztuk és feltölthette a telefonját a kocsiban, a telefonnal együtt magával ragadott egy 100 nairást is. Amikor Mini kereste az aprót, mert ki akart szaladni vízért, akkor tárgyilagosan közölte, hogy a százas a szobájában van, mindjárt hozza, még csak nem is jött zavarba. Az meg már tényleg említésre sem méltó apróság, hogy Daniel kikérte a véleményét egy telefonról, amit meg akart venni, de másnapra Prosperity elhalászta az orra elől, vagy hogy Mini cipőtisztító készletét használja, amivel ráadásul a mi ajtónk előtt suvickolja a csukáit.

Nevében hordozza a sorsát, csak én nem szeretném, ha a mi hátunkon jutna feljebb.