Naija Wife

Elkövettem azt a hibát, hogy az érkezésemet követő napon, hulla fáradtan, náthától gyötörten bementem az iskolába „dolgozni”. Mindenki nagyon örült nekem, vagyis inkább várta az ajándékot, a szobatársamat leszámítva, aki úgy dobta be egy zsákba, amit kapott, hogy rá se nézett. Amikor elmentem, még úgy volt, hogy Joyjal leszek egy szobában, de mire visszajöttem, elfoglalta a helyét az a nő, aki supervisorként jött ide kiválasztani a tanárokat. Azóta állásba került, ő lett a tudományos vezető, de ez a cím és a háromszobás lakás, amit az iskolától kapott, nem elég neki, mert ő principal szeretne lenni, de az én vagyok, úgyhogy jó hangulat megalapozva.

A Mistresstől kaptam egy leírást a principal funkcióiról, amitől dobtam egy hátast, az én dolgom lenne ugyanis az órarendek összeállítása, a tanárok felvétele, felügyelete, de még a diákok fegyelmezése is. Rögtön megmondtam, hogy én erre alkalmatlan vagyok, nem beszélek jól angolul (az ő yorubával, esannal kevert pidginjüket végképp nem értem), nem is vagyok tanár, és semmit sem tudok a nigériai oktatási rendszerről. Abban maradtunk, hogy ezeket a feladatokat amúgy is ellátja a tudományos vezető, én reprezentatív principal leszek, tanulmányozom az iskolarendszert, képezem magam, és majd felfejlődök odáig, hogy papír nélkül tudjak rendezvényeken beszélni a tanári karhoz vagy a gyerekekhez.

Nagy segítség volna a tanulásban, ha lenne internet a suliban, de az még nincs, úgyhogy fejlődés elhalasztva. Van viszont két lapostévé, amin egész nap mennek a sorozatok vagy a rajzfilmek, de arra is jó volt, hogy megnézhettük rajta az aznap adásba került reklámunkat, a Mistress főszereplésével. Én csak az adás végét csíptem el, meg néhány szót a többiek beszélgetéséből arról, hogy engem is szerepeltetni kéne a következőben. Azt gondoltam, nem gond, majd felvesznek egy-két képet az iskola előtt álva, az íróasztalnál ülve, esetleg a gyerekekkel együtt, hát ezt még én is meg tudom csinálni. El is kezdtem tervezgetni, melyik kosztüm lesz rajtam, milyen cipővel, ékszerrel... Közben vártam a két órát, hogy hazamehessek végre aludni, el is indult értem a sofőr, összecsomagoltam, berúzsoztam magam, de akkor a Mistress lerakott egy köteg papírt, hogy kezdjem el olvasgatni, mert jön a tévé, felveszik újra a reklámot, velem. Tátogtam, mint a partra vetett hal, hogy fáradt vagyok, beteg vagyok, nem is beszélek angolul, nem is vagyok úgy öltözve, de nem lehetett elhalasztani, mert már úton volt az ember. Olvasgattam a több mint három oldalas irományt az iskoláról, és fohászkodtam, hogy jó nigériai szokás szerint dugó, baleset, bármi miatt csússzon a program egy-két napot, de megérkezett az egyszemélyes stáb, és én nemsokára egy kölcsönblézerben próbáltam meggyőzően fényezni a sulit, úgy, hogy közben minél többször a kamerába nézzek. Pénteken minden sorozatfüggő láthatja a szánalmas végeredményt a Silverbird csatornán.

Update: Közben eltelt egy hét, eljött a következő péntek, internet még mindig nincs az iskolában, úgyhogy csak megírtam a bejegyzéseket, de nem tudtam feltölteni a blogra. Ma lement a reklám, szerencsére kevesebbet szerepelek benne, mint amennyi szöveget felvettek, és nagyon halk a hangom, de még így is hallatszik, mennyire borzasztó a kiejtésem. Viszont jól nézek ki :) Még az adás közben telefonált valaki, hogy szeretne az oyinbóval beszélni! :))