Naija Wife

Az új munkám sokkal jobb, mint a korábbiak, de azért az iskolában is akadnak problémák.

Az összes felszerelésem egy laptop, egy füzet, és egy kék toll (meg egy pók). Internet továbbra sincs, nyomtatni nem tudok. A Headmistress tisztában van ezekkel, időnként mégis számon kér rajtam dolgokat, iszonyú irritáló stílusban. Épp a szabadságengedélyeket beszéltük át, amikor azt mondta: „Írd rá pirossal, hogy elintézve. Van piros tollad?” Emlékeztettem rá, hogy egy darab füzetem és egy darab kék tollam van, amiket tőle kaptam. Kaptam egy piros tollat. Aztán amikor össze akarta tűzni a papírokat, rám förmedt: „Hol a tűzőgéped?” Emlékeztettem rá, hogy egy darab füzetem, és most már egy kék meg egy piros tollam van, amiket tőle kaptam. Azt mondta, írjak egy listát a Madame-nak, hogy mit szeretnék. Felírtam, hogy tűzőgép, lyukasztó, vonalzó, jegyzetfüzet, internet, és szeretnék nyomtatni. Lecseszett, hogy a vécépapírt lehagytam a listáról, így pedig továbbra is magamnak kell gondoskodni róla. Egyik reggel rám kiabált, hogy „Te nem mentél le a reggeli gyűlésre? Miért nem?”. Ugyanabban a hangnemben visszakérdeztem, hogy ugyan mondta-e nekem valaki, hogy részt kell vennem a reggeli gyűléseken, de úgy meghökkent, hogy nem is válaszolt. Ugyanaznap volt még egy összecsapásunk a Mistressel, amikor áthívott a Madame szobájába, hogy megbeszéljük, mi legyen azzal a tanárnővel, aki úgy ment el napközben vizsgázni, hogy nem várta meg az írásos engedélyemet. Ahogy beértem a szobába, iszonyú hévvel elkezdett nekem rikácsolni, hogy ez a tanárnő így meg úgy. Mindezt a Madame és a kanapén heverésző két pasas orra előtt. Félbeszakítottam a Mistresst, megkérdeztem tőle, az én hibám-e, hogy ez történt, mert ha nem, akkor ne velem veszekedjen emiatt. Ő nem veszekszik, csak elmondja, mi történt. Nekem nem kell elmondania, én ismerem a tényeket, ott voltam, inkább beszéljük meg, mi legyen a következő lépés, és így tovább.

Korábban nem vitatkoztam volna ilyen esetben, mindent eltűrtem, amíg egy semmirekellő adminisztrátor voltam a szállodában, de most már principal vagyok, sokkal nagyobbak az elvárásaik felém, ezért én is elvárom, hogy ne bánjanak velem úgy, mint egy hülyegyerekkel. Persze így is megteszik, rendszeresen beszélnek a jelenlétemben a „hátam mögött”, ha olyasmiről van szó, amit velem nem akarnak megosztani, akkor átváltanak angolról esanra, én meg ostobán nézek ki a fejemből. Ezt is szóvá kellene tennem, de kimerít a sok akadékoskodás.

A szobatársamnak említettem, hogy nyomtatni próbáltam a gépéről, de az tele volt flash drive-okkal, nem akartam kihúzni őket, viszont meg kéne oldanunk ezt a nyomtatódolgot. Felhatalmazott, hogy bármelyiket eltávolíthatom a jövőben. Következő alkalommal nem volt teletömve a gépe, be sem volt kapcsolva, azt hittem, nemsokára lesznek nyomtatott listáim, de nem tudtam elindítani a gépét, mert jelszó védi. Nem gond, megadja a jelszót, mondta, és már nyúlt volna egy papírért, hogy felírja, de aztán meggondolta magát, inkább megígérte, hogy másnap elkéri a telepítő CD-t a Headmistresstől, és felteszi a gépemre. Oda is adta másnap a CD-t, mondtam neki, hogy ezt egyedül is meg tudom oldani, a nagyját meg is oldottam, de ott elakadtam, hogy csatlakozz a nyomtatóhoz USB kábellel vagy hálózaton keresztül, ugyanis nekünk egyik sincs. Egyébként a szobatársam a második héttől kezdve gyökeresen megváltoztatta a viselkedését velem szemben, most nagyon nyájas, de kivillannak a méregfogai, amikor rám mosolyog. 

De van egy menedékem, ha már nagyon elegem van belőlük, akkor lemegyek a bölcsisekhez. Nekik még teljesen őszinték az érzéseik, ha meglátnak, vagy nem közelednek akkor sem, ha a gondozók noszogatják őket, vagy azonnal hozzám szaladnak és ölelgetnek. Mostanra már a legtávolságtartóbbak is el-elmosolyodnak néha, mert kezdenek hozzászokni a látványomhoz, és van egy kislány, aki mágnesként tapad rám. Imádok közöttük lenni :)

Itt a nagyobbak játszanak