Naija Wife

5-én reggel a Gülüszemű épp Joyjal beszélt, amikor megérkeztem, de amint beléptem az irodába, ők kimentek a folyosóra, és ott folytatták a beszélgetésüket. Nem sokkal később a szobatársam összepakolta a cuccait, és egy szó nélkül távozott a szobából. Amúgy be nem áll a szája, folyamatosan beszél magában, de most egy Bye-t sem volt hajlandó odavetni. A tanárok persze tőlem kérdezgették egész délelőtt, hol van, mikor tudnak vele beszélni, de csak rángattam a vállam, hogy nem tudom. Aztán kiderült, Joynak szólt, hogy az egyetemre megy a PhD-je miatt. Másnap reggel megkértem, hogy ha legközelebb elhagyja az iskolát, tájékoztasson róla. Közölte velem, hogy szólt a gazdasági vezetőnek és az iskolaigazgatónak, és rajtuk kívül neki senkit nem kell tájékoztatnia. Megkértem még egyszer, hogy szóljon, ha elmegy, mert közös az irodánk, és a tanárok engem kérdeztek felőle, de nem tudtam nekik semmit mondani, mert egy szót sem szólt, amikor elment. Erre azt felelte, hogy legközelebb majd mondani fogja, hogy Viszlát, egyébként is miért kellene neki engem tájékoztatnia. Mondtam, hogy nézze meg az organogramot, de azzal vágott vissza, hogy arra ne hivatkozzak, mert az teljesen rossz, és neki semmiféle tiszteletet nem kell irántam mutatnia.

Aznap délután a Madam értekezletet hívott össze, ahol elő kellett adnunk a történteket. Mialatt beszéltem, a Gülüszemű időnként hangosan felröhögött, de úgy tűnik, ez errefelé teljesen elfogadott viselkedés, hiszen senki sem tette szóvá. Aztán ő is elmesélte a sztorit a saját szavaival – közben vicsorgott, mint egy farkas –, úgy forgatva ki az enyémeket, hogy egy parasztnak tűntem, és kerek perec letagadta, amit a tiszteletről mondott. Nagy hévvel magyarázta, hogy AZELŐTT szólt Joynak, MIELŐTT felvette volna a táskáját, nem pedig ELŐBB felvette a táskát, AZTÁN szólt Joynak, mintha az lett volna sztori leglényegesebb pontja, hogy mikor került a vállára az a rohadt táska, nem az, hogy szándékosan eltitkolta előlem, hogy elmegy.

A Madam részéről annyi volt a reakció, hogy dolgozzunk együtt úgy, mint egy család, mint nővér a nővérrel, majd kérlelni kezdte a Gülüszeműt, értse meg, hogy én még csak most tanulom a dolgokat, és legyen szíves tanítani engem. Megalázó volt. Ez után az Eye Bulb elhagyta a szobát, mert neki nincs ideje végigülni egy értekezletet, engem pedig mindenki arra kért, hogy nyugodjak meg, felejtsem el a történteket. Ettől végképp olyan színezete lett a dolgoknak, mintha mi sem történt volna, csak a fehér mimóza túlértékelt egy semmiséget, mert neki más a mentalitása.