Ahogy sejtettem, a múlt heti három nap alatt nem sikerült felkészülni az új ciklusra, van ugyan egy naptárunk a fontosabb eseményekről és egy vizsgarend, de egyik sem pontos, és nem sikerült őket összehangolni az ünnepnapokkal. Hétfőn rögtön azzal kellett szembesülni, hogy Muhammad próféta születésnapja van, ezért kedden szünnap lesz. Szerintem egyszerűen ciki, hogy egy iskolában elfelejtik figyelembe venni a munkaszüneti napokat, ezért kikerestem azokat, és odaadtam a Mistressnek, hátha legközelebb. Persze nem, mert addigra elhagyja a papírt.
Nem bántam, hogy a második munkanap felszabadult, mert otthon maradhattam takarítani, csakhogy másnap arra keltem, hogy minden lélegzetvételnél szúr a tüdőm, a legkisebb mozdulat is fájt, és pici vérbuborékokat köptem köhögés után. Azt hittem, megerőltettem magam a sok sikamikával, de rájöttem, hogy ez korábban is előfordult már, éspedig karácsonykor, a szállodában, ott pedig nem takarítottam. Most már tudom, hogy mindkétszer a degeszre tömött párna okozta az őrjítő fájdalmat, de amíg rá nem jöttem, azt hittem, elvisz a tüdővész. Takarítani persze nem tudtam. Másnapra sem javult a helyzet, ezért nem mentem be dolgozni, de otthon sem voltam hasznos.
A kényszerpihenővel töltött napok egyhangúságát csak a hűtő érkezése törte meg. Erre is jóval többet költöttünk, mint amennyit eredetileg terveztünk, de Minit nem lehetett lebeszélni a tuti üzletéről. Azt terveztük, hogy 12-15 ezerért veszünk egy kis használt hűtőt a piacon, de az egyik haverja rábeszélte egy nagy hűtőre, mindössze 22 ezerért. Tokunbo*,szóval kihagyhatatlan ajánlat.
*A Tokunbo egy yoruba név, a jelentése: külföldről jött, külföldön született, de minden olyan termékre ezt használják, ami (innen nézve) külföldre készült, külföldön. Az ilyen termékek még használtan is sokkal kelendőbbek az új, de kifejezetten a nigériai piacra gyártott termékeknél, mert azokról mindenki tudja, hogy ócskák (pl. az 1500 nairás Nokia, ami 3 napot bír ki).
A hűtőnk Uromiból indult volna egyenesen Lagosba, csakhogy a sofőrt elküldték két további városba, így három nap késéssel ért ide. Én kicsit féltem, hogy mi lesz vele, ha ennyit rázzák. A sofőr lelkendezve mondta Mininek, hogy a hűtő nagyon szép, üvegpolcok vannak benne. Reméltem, hogy inkább műanyag, mert akkor van rá esély, hogy egy darabban kapjuk meg. Nos, a hosszú, izgalmas várakozás után szerda este megjött a hűtő. Nagynak nagy, de ütött-kopott, csupa karc, és baromi büdös. Nem kis erőfeszítésbe került úgy tenni, mintha örülnék neki, de nagyon igyekeztem, mert Mini teljesen odavolt érte, és láttam, mennyire akarja, hogy nekem is tetsszen. Mini még frissiben, este 10 körül nekiállt kisikálni a szerzeményt, de az olyan büdi volt, hogy éjszaka nyitott ajtóval szellőztettük, és másnap újra fertőtlenítettem az egészet. A szag viszont ettől sem múlt el, mert az ajtón lévő, kicsit már szétrohadt gumiba van beleivódva. Öregszaga van, és az is marad, de hűteni, azt nagyon tud. A "ráncait" meg majd letakarjuk az ajándék indomie-s mágnesekkel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.