Naija Wife

Fizetés előtt már alig volt pénzünk, egy napra kb. 150 nairám volt, az éléskamrában rizs, bab, paradicsom, 2 hagyma, 2 tojás és egy vagdalthús, ebből kellett kaját varázsolnom egy hétig. 5-én Mini megkapta a fizuját, kifizette belőle a tartozásokat, amiket kölcsönkért a generátorra meg a hűtőre, vett egy yamot 300-ért, és maradt egy ezrese. Aznap megint yam csipsz volt majonézzel.

A szembeszomszéd ugyanúgy járt, mint mi, egy este ő se jutott be a lakásába, akkor is órákig ment a kalapálás, mire kinyitották. Az átlós szomszédék előrelátóan már rég kicserélték a zárat egy jobbra, a mellettünk lévő még reménykedik.

A suliban egyedül kellett megtartanom egy értekezletet a tanároknak, hamar lezavartam, és mivel pont aznap telt le a határidő, ameddig a végzettségüket igazoló papírokat leadhatták – érdekes módon azt nem kérték tőlük belépéskor –, kicsit megdorgáltam őket, amiért csak egy ember hozta be a bizonyítványát. Két dolgot kellett volna időre megcsinálniuk, egyiket se sikerült, jobb esetben összekeverték a dátumokat, de leginkább meg se jegyezték. Dedós módszernek tűnik, de azt javasoltam, hogy írják fel a határidőket. Bólogattak, oké, oké, és hétfőre hozzák a papírokat. Hétfőn ketten elmondták, miért nem tudták hozni, kedden egy újabb tanár szabadkozott és heten leadták, szerdán érkezett még kettő, pénteken egy. A következő héten is csurrant-csöppent valami, de nyolcan azóta se hoztak semmit.

Gülü is sokat bosszankodott azon, hogy se az ilyen esetekkel, se a késéssel, hiányzással nem tud mit kezdeni, ezért csináltam egy táblázatot a fegyelemsértések következményeiről. Rohadt sokat dolgoztam vele, a vacak kis telefonomon bújtam a netet, még gyönyörű bevezetőt is írtam hozzá, aztán megmutattam Gülünek a művet. Nagyon izgultam, mit fog hozzá szólni. Elég meglepően reagált: röhögőgörcsöt kapott. Hihihi, hahaha, lesson note 300 naira, nagyon jó, vizsgakérdés 500 naira, ez tetszik, háháháháhá, és így tovább. Mondtam, hogy a büntetés mértékén lehet vitatkozni, a saját ötleteimet írtam le, de mutassuk meg a Mistressnek, és ha valamivel nem értenek egyet, írják át. Oké, megmutatom, mondá, majd feldobta a papírt egy rakás tetejére, és soha többé nem került elő. Sose tudom meg, jó-e, amit írtam, vannak-e benne hibák, csak egy dolog derült ki ebből: az én munkámra semmi szükség.

Még a szülői előtt megpróbáltam írni egy házirendet a gyerekeknek, mert az sem volt. Szintén napokig túrtam a netet, letöltöttem a telefonra egy csomó példát, átmásoltam a gépre, kivágtam innen egy kicsit, onnan egy kicsit, már majdnem komplett volt, amikor a Gülü elém rakta az ő verzióját, hogy fussam át, nincs-e benne hiba, aztán írjam alá. Nem bánkódtam a kárba veszett meló miatt, mert abból is sokat tanultam, de a Gülüétől nem voltam elájulva. Látszik rajta, hogy öt perc alatt összecsapta, sokkal rövidebb, mint az enyém, jó néhány terület kimaradt belőle, például a késésről sincs egy szó se benne. Na mindegy, kijavítottam a gépelési hibáit, a tartalmával nem foglalkoztam, elvégre ő tudja jobban. Pár perccel később az orrom alá dugta az új változatot, amiben „mindent kijavított, amit mondtam”, írjam alá gyorsan, mert még le kell fénymásolni, hogy ki tudjuk osztani a szülőin. Naná, hogy a hibák 98 százalékát nem javította ki! Mindegy, legalább kapott valamit az a néhány szülő, aki eljött, az ő gyerekeiket lehet baszogatni, ha mégsem úgy van fonva a hajuk, ahogy a házirendben elő van írva. Következő héten mondtam a Gülünek, hogy ki kéne osztani a házirendet azoknak is, akiknek nem voltak ott a szülei. „Rendben, majd lemásolom, ha lesz áram” - felelte, miközben az asztalán feküdt egy mappa harminc példánnyal, aztán nem történt semmi. Kétszer-háromszor még emlékeztettem rá, aztán hagytam a francba, a többiek meg azóta se kaptak belőle.

Szintén a szülőihez kötődő esemény volt, hogy tönkrement az órarendem. Gülü magával hozta aznap a szomszéd kislányt, aki az irodánkban játszott az értekezlet alatt az egyik diáklánnyal. Rajzolgattak, pecsételgettek, majd az órarend valahogy rákerült a bélyegzőpárnára, és hétfőre ronggyá ázott a tintától. Már amúgy is fentem a fogam egy új órarendre, mert azt időközben módosította, de én nem kaptam belőle, úgyhogy most megkértem, nyomtasson nekem egyet. Meg is ígérte, hogy ha lesz áram, kinyomtatja. Azóta jó párszor előkerült a téma, lécci nyomtass, vagy jaj, még mindig nem nyomtattam, de a mai napig sem kaptam, és már nem is kérem. Ugyanígy jártam a tandíjjakkal, azt a listát Joytól kértem még a ciklus elején, ő is megígérte, hogy majd fénymásol, ha lesz áram, párszor még emlékeztettem rá, de sose kaptam meg. Amikor egy szimpla dossziét kértem Funmitól, ő azzal pattintott le, hogy most nincsen, majd ad a jövő héten, vagy most nincs nála a raktárkulcs, majd ad holnap, sose kaptam. Az ilyen kis hülyeségek miatt egyre nyomorultabbul éreztem magam, és egyre inkább bezárkóztam. Pedig a java csak ez után jött!