Naija Wife

Január 7.

Hosszúra nyúlik a búcsúzkodás, jelen állás szerint talán pénteken költözhetünk. Holnap lesz az első munkanap az iskolában, ezért múlt héten azt mondtuk a Mérnöknek (építész-bonyolító), hogy nekünk ma muszáj beköltözni. “No problem, no problem” – hajtogatták kórusban a segédjével. Ekkor már csak a háló és a nappali kifestése, valamint a konyhaszekrény beépítése volt hátra. Erre nem volt elég nekik öt nap, ma akadt egy kis problem, ami miatt csúszik a költözés.

A festéssel elkészültek, sőt, a hálószobát olyanra festették, amilyenre kértük. Ehhez duplán le kellett fizetni a festőt, mert azt kapta utasításba, hogy az összes hálószobát és nappalit kenje le egy rücskös, sárga festékkel ("teszkó", vagyis text coat vagy texcote), amit aztán mindenki olyanra színez, amilyenre akarja. Nem tudom, miért erőltetik ezt mindenhova, annyira durva a felülete, hogy nekem lépten-nyomon felsérti a bőrömet, de a hálót sikerült tőle megszabadítanunk egy plusz ezresért.

Eredetileg bordó és narancsos (esetleg rózsaszín) falakat akartam, de ilyen színeket a piacon nem lehet kapni, Duluxra meg nem telik. Nem volt könnyű találni két egymáshoz illő, azonos minőségű festéket, mert amik színben passzolnak egymáshoz, azokból az egyik csak vizes, a másig meg csak olajos változatban létezik, de végül kiegyeztünk a homokszínnel (afrikai homok, vagyis vörös) és a magnóliával. A zsákmányt elcipeltük az autóig – negyed órányira parkoltunk, és út közben az egyik vödörnek leszakadt a füle –, és csak a bepakoláskor vettem észre, hogy magnólia helyett halvány bézs festékeket kaptunk. Visszavonszoltuk az üzletig a vödröket, de ott nem értették, mi a probléma, mert szerintük a két szín megegyezik. Megmutatták a halvány bézs olajos változatát is, hogy bebizonyítsák, az a magnólia ikertestvére. Mivel tudtam, hogy magnóliájuk nincs, csak ezt soha a büdös életben nem fogják bevallani, rábólintottam, hogy tényleg tök egyformák, és elvittük a bézs festéket. Két, egymás melletti fal lett bézs, amiket kevésbé ér a fény, a másik kettő homok színű. Nem rossz, csak a bézs elég világos.

Az aprócska problem a konyhával van: amikor délután megérkeztünk, éppen hogy nekiálltak a konyhaszekrény b-e-t-o-n-o-z-á-s-á-n-a-k. Azt még nem tudom, hogyan lesz konyhaszekrény téglából és betonból, de remélem, hamarosan kiderül.

Csalódott vagyok, de nem csodálkozom, én itt már csak azon lepődnék meg, ha valami úgy történne, ahogy megígérték. Annyi rutinunk azért volt, hogy ma nem állítottunk oda az összes cuccunkkal – bár a ruháink már napok óta zsákokban állnak –, csak a frissen vásárolt matracot vittük magunkkal. Ezt bezártuk a hálószobába, és visszakullogtunk a Jimoh streetre.