Naija Wife

Az iskola korábbi szórólapja elfogyott, az új még nem érkezett meg, de a tanárok ma is kivonultak reklámozni az iskolát. Szívesen megnéztem volna a szájmarketinget, de helyette mi meghallgattunk egy számítástechnika-tanárt. Elsőre nem volt túl meggyőző, de behívtuk másnapra próbatanításra. Később értekezletet is tartottunk a visszatérő tanároknak, semmi különös, csak a szokásos blabla. Konkrétumokról, például az órarendről egy szó sem esett, pedig mindjárt jönnek a gyerekek. De lehet, hogy valaki titokban dolgozik rajta...

Gülüvel már nem csak gyümölcsöző munkakapcsolatunk van, annyira a bizalmába fogadott, hogy elárult egy titkot csak nekem. Megígértem, hogy nem osztom meg senkivel, úgyhogy hallgatok, mint a sír. 

Egy körül Mini értem jött a suliba, és elvitt bevásárló körútra. Elmentünk a függönyöshöz, kiválasztottunk egy anyagot, leadtuk a méreteket, aztán dobtunk egy hátast, amikor meghallottuk, mennyibe kerül:  2 ablakra és 2 ajtóra 12 ezer, de csak nekem 10-ért is megcsinálják.  Összesen volt nálunk 12 ezer, és abból még asztalt meg széket akartam venni, úgyhogy mondtam Mininek, inkább lássanak be az ablakon, de én nem akarok többé a földön ülve enni. A eladó csalódottságát két függönytartó rúd megvásárlásával próbáltuk enyhíteni (500/darab), és azt kamuztuk neki, hogy majd visszamegyünk a függönyért, de azóta bottal üthetik a nyomunkat. Majd feltesszük a rúdra a régi függönyt, az úgyis passzol a bézs falhoz.

Innen a műanyagmennyországba mentünk, ahol kétszer annyit költöttünk, mint amennyit eredetileg szándékoztunk, de lett egy gyönyörű narancssárga asztalunk és két székünk. Ezeket rögtön az új lakásba vittük, hogy bezárjuk a matrac mellé hálószobába. A kulcsot Mini sajnos jóhiszeműen ott hagyta a fürdőszobában, amit valamelyik paraszt megtalált, és a vadi új matracunkon töltötte az éjszakát. Ez egyből szemet szúrt, ahogy benyitottunk, mert bár a matracot visszaállította a fal mellé, de a rajta lévő nejlon és a frissen festett fal is csupa vérfolt volt. Alaposan meggyötörhették a szúnyogok éjjel, de nem tudtam sajnálni.  

A „Mérnök” magasról tett az egészre, meg sem próbálta kideríteni, ki rendezett vérfürdőt a kulcsra zárt szobában, nem kért elnézést, nem ajánlotta fel, hogy kijavítják a festést, viszont teli szájjal röhögött azon, hogy én más vérét takarítom. Amúgy is azon mulat napok óta, hogy saját magam fogok takarítani, mert visszautasítottam az ajánlatát, hogy potom 5000 nairáért költözés előtt kitakarítsák a lakást. Ez alatt nem komplett suvickolást kell érteni, csak a munkaterület megtisztítását, vagyis elviszik az építési törmeléket és kisöpörnek. Totál kiakadtam azon, hogy bokáig érő törmelékkel, fadarabokkal, cementeszsákkal együtt adják át a lakást, de nem vagyok hajlandó ilyen pofátlanul magas összeget fizetni egy fél órás melóért. Azt hitte a Mérnök úr, hogy jól megkopaszthat, és most kárörvendően röhincsél rajtam, hogy a törmelék mellett még vérrel is be kell piszkolnom a fehér kacsóimat. Csakhogy van valami, amit ő nem tud: már úton van egy takarító a szállodából, aki 2000-ért elvégzi a piszkos munkát. :D

Kezd kibontakozni egy száz százalékban kézműves konyhaszekrény képe: az alja és a teteje járólap, a hátlapja csempe, a polcot és az ajtókat lécekből dobják össze. Arra kíváncsi leszek, hogyan fognak ajtót szerelni az L alakú szekrényre...

Estére megtelt, sőt túlcsordult a Jimoh streeti ház, Prosperity a menyasszonyával jött haza (vajon hol van a lila hajú barátnő?), és Ijeoma szintén hozott egy „utánfutót”. Prosperity-ék miatt Daniel átvackolt a nappaliba, I.J. alvóhelyére, ezért ő és a nője végül elkullogtak.

Harmadik napja nem főztem, mert se áram, se víz nem volt, és mára a gáz is elfogyott. Ha nem tudnám, hogy költözünk, ez lenne az a pont, amikor nagyon kiakadok.